Önkéntes nyelvrendőrök

Most, hogy a kölcsönös bizalom, a megértés és az elvtársi együttműködés fényes szakasza kezdődött el ismét, most, mikor nagykövetségi fogadáson teszünk gesztusokat – ismerek párat, de azokból egy se szalonképes... –, most, hogy szélsőséges, frusztrált vagy egyszerűen csak unatkozó, éjsötét barmok űznek sportot egymás nemzetének trágyába alázásából mindkét oldalon, most akkor inkább nyaralunk, megiszunk egy pofa sört. Párkányban nyaralva pedig csak úgy érdemes sörre menni, ha bevágtatunk a presszóba, nem köszönünk, mert minek, kérni pedig csak akkor kérünk bármit is, miután már az első mondatunkkal sikerült az összes vendéget sokkolnunk.

Bebaktat tehát a házaspár az ivóba, aztán odarittyentik a pultos csajnak: beszélnek-e itt szlovákul egyáltalán, mert ők bizony zsolnaiak lévén azt hallották, hogy itt, délen senki sem tud államnyelven. Mert ha nem, akkor ők nem is rendelnének semmit... S néznek számonkérőn, ugyanakkor ártatlan-bambán, mint holmi érettségivizsga-biztosok. Kínos csend, döbbenet, szinte hallani, ahogy néhány vendégben kiakad az ütő, egy rózsahegyi fiatal pár pedig szintén úgy néz az önjelölt nyelvkommandóra, mint laborból szökött, klónozott egyedekre. S ekkor, az abszurd kellős közepén a pultos csaj stilisztikailag és nyelvtanilag kifogástalan, folyékony szlováksággal, ámde higgadtan arra kéri a kedves házaspárt, legyenek szívesek két percen belül elhagyni a presszót, ellenkező esetben rendőrt hív, és becsületsértésért azonnal feljelentést tesz. Mert őt ugyan magyarnak szülte az édesanyja, s annak is vallja magát, ám ekkora bunkósággal még nem találkozott, nem is akar. Ezért tehát legyenek oly kedvesek, a sörözőt a továbbiakban is kerüljék el nagy ívben, ha lehetséges, köszöni szépen. S hozzáteszi: ő, ellentétben a tisztelt vendéggel, tudja, hol él, az pedig magától értetődő, hogy tud szlovákul. S mivel ez számára evidencia, a kérdés már önmagában is sértő. A zsolnai pár szerint kérdésükkel egyáltalán nem sértettek meg senkit, de ezzel már nem mentik meg a helyzetet, végül is távoznak.

Órákkal később egy másik sörözőben is beszédtéma az eset, a vendéglősök csak a fejüket csóválják, Párkányban ilyesmit eddig nem tapasztaltak, másképp bunkó vendéget persze gyakran. Egy bácsi közli: az ő felesége szlovák, épp ezért az ilyen marháktól még inkább felmegy benne a pumpa.

A rózsahegyi fiatalok viszont egy jót kirándultak Budapesten, visszatérve pedig koccintva köszönték meg a pultos csajnak a térképet, amelyet útravalóul adott nekik, na és a hasznos közlekedési tanácsokat. Egyébként a helynek, ahol a lány dolgozik, más zsolnai, évek óta visszajáró, elégedett vendége is van.