Ombudsman itt és ott

A héten Szlovákiába látogatott Roel Fernhout, a Holland Királyság ombudsmanja. Előtte pedig Nikiforosz Diamandourosz európai ombudsman járt itt, hogy kicserélje tapasztalatait a szlovák emberi jogi biztossal, Pavel Kandráčcsal. Két ősz hajú, mosolygós diplomata. Leggyakrabban a finnek kérik Diamandourosz segítségét. Nem csoda. Nekik 1919 óta van emberi jogi biztosuk, ők tudják, mire van. Roel Fern-hout kedves, víg kedélyű öregúr benyomását kelti. Hollandiában huszonkét éve van ombudsman, Fernhout professzor a harmadik. Fellépéséből magabiztosság árad. „Az ombudsman inkvizítor, az eljárás mestere. Én vagyok az ura a vizsgált ügynek.” Ilyeneket mond a holland, akinek heti rovata van a legnépszerűbb holland lapok szombati kiadásában. Fernhout döntései nem kötelező érvényűek, legfeljebb hivatalának erkölcsi tekintélye miatt. De ha a kormány nem fogadja el valamelyik javaslatát, akkor a parlamenthez fordul. Merthogy háromhavonta a parlament előtt ad számot munkájáról. A mi ombudsmanunk a legifjabbak egyike. 2002-ben iktatták be. Nem csoda hát, hogy az ombudsmani hivatalnak egyelőre nincs meg az erkölcsi tekintélye. Rovata sincs, és a parlamentbe is ritká(bba)n jár. Kandráč gyakran hivatkozik arra, hogy törvénymódosításra lenne szükség, hogy nagyobb hatásköre legyen. Mert most csak az államigazgatási szervek, a különféle szintű önkormányzatok, és olyan természetes és jogi személyek jogsértéseivel kapcsolatban járhat el, akik természetes és jogi személyek jogairól és kötelességeiről határoznak. Nem járhat viszont el a parlamenttel, a kormánnyal, az alkotmánybírósággal, a számvevőszékkel és a titkosszolgálatokkal szemben. Ez utóbbiakkal azonban az átlagembernek alig akad dolga. Annál inkább meg tudja keseríteni az emberek életét egy-egy hivatal packázása. Kandráčnak csak csettintenie kéne, és szenzációéhes sajtóhiénák hada vetné rá magát egy-egy jó kis emberi jogi visszaélésre. De nem csettint.