Ökölharc a vakcináért

Példáért nem kell messzire menni, számos szlovákiai város oltópontján lehetett látni ilyen jeleneteket, volt, ahol a rendőrségnek kellett közbeavatkozni, megállítani a lendülő karokat.

Az egész még az online térben kezdődött, a fél ország a számítógép elé ült, hogy regisztrálni tudja szüleit, idősebb szeretteit az oltásra. Ennek egy országos lefagyás lett az eredménye, majd később, amikor már megyei bontásban, félórás intervallumokban tették elérhetővé az időpontokat, működni látszott a rendszer. Mint később kiderült, ez is csak látszat, mivel a technikai hibák miatt sokkal többen tudtak bejelentkezni, mint amennyi vakcina volt. Aztán jött az időpontok átfoglalása és a kavarodás. Innen már csak egy lépés, hogy a helyszínen senki se tudja, hogy az eredeti, vagy a módosított időpont az érvényes… De talán a hétvégére mindenki megkapja a vakcinát, akinek abban a pár percben sikerült regisztrálni.

A minisztérium a mögöttünk levő hétfőre ígérte az új rendszer bevezetését, ez lenne a várószoba, amikor már nem konkrét időpontra lehet jelentkezni. Az induló rendszerben csupán azt jelezzük, hogy igen, kérjük a vakcinát, és korosztályok szerint később kapunk időpontot, helyszínt, és megadják a vakcina típusát is. Nem meglepő, hogy most sem sikerült tartani a határidőt, és a hét második felére szólt az új ígéret. Állítólag ma már rendben kell működnie a rendszernek, bízzunk benne, hogy így van és így marad. Tegyük hozzá, békeidőkben sem megy pár nap alatt ilyen fejlesztés, most pedig a pár napos csúszás kellemetlen, de elfogadható mellékhatás. Ahogy az is dicséretes, hogy az első teljes lefagyás után korrigáltak, és megyénként tették elérhetővé a szabad helyeket. Ezzel sok ezer ember számára vált valósággá az oltás (még ha a szabad helyek pár perc alatt el is fogytak).

Ma már aligha van ember az országban, aki ne tapasztalta volna a koronavírus-járvány hatásait. A szerencsésebbek „megúszták” pár napnyi szenvedéssel, de sokan vannak, akik eltemették (méltatlan körülmények között) szerettüket, gyászolják barátjukat, ismerőseiket. Nem kérdés, hogy a járvány ellen egyetlen megoldás van: minél több ember beoltása, hogy az így szerzett nyájimmunitással visszanyerjük az életünket, a szabadságunkat, a jogainkat. Minden egyes beoltottal közelebb kerülünk ehhez a célhoz. Ám tudatosítani kell azt is, hogy világszerte hiány van oltóanyagból, lassabban érkeznek a vakcinák, így a cél eléréséhez még türelemre és kitartásra van szükség. Nem segítenek a pofonok, a tülekedés, ettől nem lesz több oltóanyag, legfeljebb keserű szájíz.

Ritkán szeretné a szerző, hogy az írása azonnal elveszítse aktualitását. Most azonban nem is kívánhatnék mást. Működjön a várószoba, minél több vakcina érkezzen és mind többen kérjék, lassan, de biztosan haladva a nyájimmunitás, a megnyugvás, a szabadság felé. Pofonok nélkül.