Nyugdíjreform: pénz van, törvény nincs

Ha második nekifutásra is, de a kormány meghozta történelmi döntését a Szlovák Gázművek 49 százalékának privatizációjáról. Az SDĽ ugyan még riszálta egy kicsit magát, de ők is pontosan tudták, a magánosításon már akkor sem változtathatnak, ha az ellenzékkel összefogva megbuktatják a kormányt.

ĺgy mindenki megnyugodhat, a pénz megérkezik, fizethetik az államadósságot és a nyugdíjreformot (ez utóbbihoz a mi ügyes vezetőinknek pénzük már lesz, törvényük viszont nem). Egyelőre abban is kitartanak, hogy más célra ebből nem adnak. Egy ilyen javaslatot a héten is visszautasítottak. Az elkótyavetyéléssel kapcsolatban pedig mindenképpen említésre méltó annak az ismert gázipari szakembernek a véleménye, aki szerint a céggel kapcsolatban nem is az ár a leglényegesebb, hanem a vásárlók. Ők szavatolják azt, hogy a tranzit gázvezeték a jövőben sem kerüli el az országot, vagyis nem kell aggódnunk az aranytojást tojó tyúkért. A kisebbségi részvénycsomaggal az új tulajdonos a vállalatirányítási jogot is megkapja, az állam legfeljebb a stratégiai döntésekbe szólhat bele (meg persze a haszonból is megkapja a nagyobb részt). Állítólag a győztes konzorcium elővásárlási jogot szerzett további három százalékra, vagyis biztosította magát arra az időre, amikor majd az állam a maradékot is eladja. Az elmúlt napokban ezenkívül felröppent a hír, hogy a kormány idén hangulatjavítás céljából lemondott a gázár emeléséről, ám emiatt is jövőre állítólag negyven százalékkal többet fizetünk majd.

A gázművekért járó összegből hozzávetőleg 90 milliárd koronát ugyan az államadósság csökkentésére fordítanak majd, de ezzel csak az utóbbi három évben, vagyis a jelenlegi kormány idején összeszedett adósságot egyenlítik ki. S hol vannak még az előző évek adósságai! De igazán jó lenne már kiegyenlített állami költségvetésben gondolkodni, hiszen a nemzetközi intézmények egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy Szlovákia sem élhet örökké adósságok felhalmozásából.

A Horizont Slovakiába egy hónappal a kapuzárás után felügyelőt neveztek ki. Őt majd a csődbiztos követi, aki a hírek szerint az elmúlt három évből bármilyen eladást megtámadhat. Ez legalább reményt ad a betéteseknek, hogy valamennyit visszakapnak a pénzükből. De a remény csak halovány, a lókötőknek nyilván volt annyi eszük, hogy különböző csatornákon át eltüntessék vagy tisztára mossák az elsíbolt pénzt.

A Drukosról is kiderült, miként forgatta eddig betétesei pénzét, s egyelőre csak adósságot halmozott fel. Vezetője viszont az öszszes sáros nagyfőnök közül a legközlékenyebb és egyben a legszórakoztatóbb (persze csak annak, akinek a pénze nem nála akadt el). A kormány pedig amellett, hogy hivatalosan is elutasította bármiféle kártérítés kifizetését, vizsgálni kezdte, vajon az állami intézmények mennyire tehetnek az ilyen hamiskártyás pénzgyárak elburjánzásáért. Az eredmény az ígéret szerint április közepére várható. Egy nagyon bizarr ötlet is felvetődött az elmúlt napokban. Ez arra alapul, hogy egy vállalkozásban a csendestársak nemcsak a nyereség elosztásából, hanem a veszteség fedezéséből is kiveszik a részüket. Márpedig az említett cégek a betétek hozamaként nem nyereségrészesedést, hanem csak előleget fizettek. Márpedig eszerint veszteség esetén ezt is vissza kell fizetni. Egyelőre nehezen hihető, hogy ezt meg merik tenni az évekig busás részesedést bezsebelő ügyfelekkel, de azért ez sincs teljesen kizárva.

De vigyázat, hiába veszett el a sok milliárd, a talpon maradtak tovább folytatják a gyűjtést. Bármilyen hihetetlen, az emberek továbbra is nekik adják a pénzüket. Mi csak egyetlen dolgot kérünk tőlük, legalább kérdezzék meg, ki, mit fog tenni a pénzükkel. Változás viszont, hogy a kamatok húsz százalék körüli szintre csökkentek, ami azért mégiscsak hihetőbb, mint a negyven százalék.