<p>Lehetetlen objektív eszközökkel mérni a kisebbségi és államnyelv viszonyát Szlovákia magyarok lakta területein, ismeri el a kulturális tárca, a hír pedig arról szól, hogy a tárca hivatalnokai csak a feljelentések és a beadványok alapján tudnak képet alkotni a nyelvtörvény betartásáról. </p>
Nyelvcsattogás
Sommásan akár azt is mondhatnánk: akkor meg ne tessék kétes tartalmú jelentésekkel zaklatni a tisztelt lakosságot. Merthogy az alaphír arról szólt volna, hogy a szlovák nyelv háttérbe szorul az ország déli részein, panaszkodnak az ottani szlovákok. Hát azért csak föltennénk a kérdést: kik? És az is érdekelhetné a lap olvasóit, vajon egy-egy feljelentés, panasz kapcsán kiszáll-e a hatóság, megnézi-e, mi a helyzet, mert az ország déli részén elő magyarok éppen azt állítják nap mint nap, hogy baj van a kétnyelvűséggel, konyhába szorul a magyar nyelv, ami miatt romlik is, hát még a hivatali eljárás... Mondhatnók, az államnyelvről szóló törvény önmagában hordozza a betarthatóság kételyeit, és itt és most nagyon nem a magyar szó dominanciájára vagy háttérbe szorulására gondolunk. A hivatalos és nyilvános szlovák közlések mind állami, mind önkormányzati szerveknél, mind a magántársaságoknál és – horribile dictu – a reklámkampányokban mérhetetlenül sok bohemizmust és egyre több anglicizmust használnak, ha már kekeckedni akarunk. De nem akarunk. Csak azt látjuk, hogy van egy hivatal, amely valamilyen nyelvi gyakorlatot akar térképezni, de ez nem megy, így aztán summázza a beérkező panaszokat, és jelentést tesz. A jelentés pedig oly messze van a valóságtól, mint az a bizonyos Makó vitéz Jeruzsálemtől. A jelentés egyetlen baja, hogy aztán az ügynökségi hír a következő címmel jelenik meg a szlovák sajtóban: Háttérbe szorul a szlovák nyelv Szlovákiában. Ez a mondat pedig kiveri a biztosítékot az olvasásértési gondokkal küszködőkön túl azoknál is, akiknek olvasás- és szövegértési zavarai csak akkor jönnek elő, ha magyarokról van szó. A vállalkozók pedig, akik hátrányban érzik magukat a magyar nyelv ismeretének hiányában, tudhatnák, hogy ha a nyelv az ő megélhetésük egyik alapja, akkor legalább annyira fontos beruházás, mint egy technológia, amelynek híján a konkurencia akár taccsra is teheti a vállalkozó kedvű egyént. A nyelvhasználati gyakorlatot felmérni kemény terepmunka. Minden olyan tudományos vagy elemző intézmény, amely nekifogott, tudja, mennyire sokat kell terepen tartózkodni, mit és milyen metodikával kell föltérképezni, hogy legalább a valósághoz közeli képet kapjunk. Javasolnánk hát, hogy a hivatal illetékes munkatársai függesszék fel teljesen fölösleges tevékenységüket és az erre szánt költségvetési pénzekből támogassanak pl. tehetséges szlovák költőket, ennek legalább a nyelv pallérozása terén lenne némi haszna. A „nyelvrendőrségként” ismertté vált, egy ideig csendben regnáló hivatal pedig fordítsa hasznosabb dolgokra az adófizetők euróit. Állítólag válság van, mondják, amikor magyar nyelvű táblát akarunk. Akkor meg legyen válság akkor is, amikor használhatatlan és bicskanyitogató jelentések születnek központi államigazgatási bérekért.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.