Nullára leírt káder

A nagypolitika néhány szereplője most, egy évvel a parlamenti választások előtt neve és tisztsége feltüntetése nélkül, csak képzettsége közlésével felvételi kérelmet juttatott el különböző munkaadókhoz. A válaszok a „munkát keresők” legborúlátóbb számításait is alulmúlták. Dícséretes helyzetfelmérés, de csak azért, mert kudarcukat a politikusok nyilvánosságra is hozták.

Ez még fiktív munkahelykeresés volt. Kommentáljuk az „egyrészt-másrészt” módszerrel. Egyrészt nem árt, ha a döntéshozók időnként megmártózkodnak a valóságban, kiszállnak az állami autóból. Megtapasztalják, mennyire síkos a realitás. Másrészt még a politikailag csak négyévenkénti voksolásával megnyilvánuló állampolgárt is aggasztja, hogy a politikacsinálók az optimális megoldások keresése helyett, megválasztásuk után 24 órával már arra kényszerülnek összpontosítani, mit kezdenek magukkal 4 év múlva, ha esetleg kicsúszik alóluk a hivatali szék. Szerencsésebb társadalmakban ezt úgy oldották meg, hogy az ügyvédet, a gazdálkodót, a szakszervezeti vezetőt, a segédkonstruktőrt stb. megválasztják, kinevezik, majd mandátumának lejárta után vagy újraválasztják, vagy visszatér ügyet védeni, földet művelni stb. Országunk sajátos vonása, hogy miközben itt látszólag semmi sem történik, a valóságban minden megváltozik. Itt egy parlamenti ciklus eleje és vége között akár kétszer-háromszor is átalakulhat, tönkremehet, megszűnhet az intézmény, a vállalkozás, a hivatal, amelyből az adott politikus „kiemelődött”. Ez halmozottan érvényes olyan esetekben, amikor az illető 2-3 cikluson keresztül is politikus marad. Sebészek a megmondhatói, hány közéleti gyomor lyukadt ki 1990 óta a jövő ködössége miatt. Ezer és egy oka van a korrupció terjedésének. A csábításokkal szemben kevésbé ellenálló az a közszereplő, aki tisztában van vele, választási kudarca, leváltása nyomán csak jobb esetben számolhat vele, hogy átlagbérért visszamegy segédkonstruktőrnek, tanítónak, népművelőnek stb. A társadalom parányi hányadát teszik ki azok, akik elmondhatják: visszatérek az üzemembe, a sajátomba. Fennáll a veszélye, hogy a kinevezetlen, megválasztatlan politikusok jelentős hányadának útja a munkaközvetítőbe vezet. Nem dolgoztak olyan jól, hogy jobban sajnálnám őket a munkanélküli traktorosnál. Attól azonban megalapozottan tartok, hogy ilyenkor, választások közeledtekor a nullára leírt káder olyanra is képes, amit egyszer maga is megbán.