Nők, gyerekek, biológusok és hivatásos politikusok

Az elfogadás ugyanis nagyon fontos. Anélkül például nincs normális párbeszéd, csak fröcsögés, röfögés, dobálózás, beszólás. 
 Abból pedig értelmes eredmény még soha nem született. 

Az elmúlt napokban sokan (nem csak nők) felháborodtak Kövér László magyar házelnök hétvégi szavain. Kövér a Fidesz-kongresszuson tartott beszédében azt monda, szeretné, ha a magyar nők fő önmegvalósítási célja a gyerekszülés lenne. Nyilván azt akarta mondani, hogy örülne, ha több gyerekszületne Magyarországon. 

Mivel azonban tapintatlanul fogalmazott, sok nőt megsértett. A nőket, úgy általában, hiszen az állam egyik vezetője úgy beszél, mintha a nők azért foglalkoznának mással is, mint a gyerekszüléssel és neveléssel, mert nincs kedvük az előbbiekhez. Pedig nyilván ő is tudja, hogy sokan épp azért dolgozzák végig a 20-as, 30-as éveiket, hogy biztosabb körülmények közt vállalhassanak gyereket. Próbálják megteremteni a feltételeket ehhez. Amelyeket ugye, – ha már arról beszélünk, kinek mi a feladata – az államnak kellene megteremtenie. Még jó, hogy Kövér éppen egy állampárt magas rangú képviselője, így tekintélyt parancsoló modorával teret nyithat egy ilyen elképzelés foganatosításához. Kár, hogy eddig nem erre összpontosította erőit. 

Néhány napja nyomatja a magyar közrádió, hogy adókedvezményt kapnak a családok ennyi meg amannyigyerek után, és hogy szüljön mindenki gyereket, mert az mekkora ajándék. Utána jön a másik közlemény. Ki vannak osztva a feladatok. Az országot meg kell védeni, a nőknek gyerekeket kell szülni (nem pedig mással foglalkozni). Vasárnap otthon kell maradni, nem vásárolni. A következő hónapok, évek során nyilván azt is közlik majd, mit kell csinálni hétfőn, kedden és a hét többi napján. Legyen már rend. 

Kövér a felháborodásra adott reakciójában azt mondta, egy hetedikes iskolás is tudja az emlősökről szóló tananyagból, hogy ha nem szülnek a nők gyereket, és nem nevelik fel szeretetben, kihal az emberi faj. Szóval a házelnök úr nem vett vissza a hangnemből, hanem a szakirodalom felé mutogat.

Nekünk meg erről eszünkbe jutott egy másik alapvető biológiai tény, amely nemcsak az emlősökre, hanem a növényekre is vonatkozik. Hogy ott fejlődnek jobban, és ott hoznak több termést (ha úgy tetszik: nevelnek több utódot, szeretetben), ahol nekik erre kedvező körülményeket alakítunk ki. Ezért lesz egy megfelelő páratartalom mellett, rendszeres öntözéssel nevelt paprika vagy paradicsom nagyobb és finomabb, mint az, amely az országút mellett nőtt. Szóval, ha egy országban kevés gyerek születik, akkor talán el kellene gondolkodni azon is, biztosít-e a mindenható állam megfelelő feltételeket nekik. Az ilyesmi viszont nehéz feladatok sorával szembesítené a kormányzó réteget. Pedig a paprika sem nő jobban attól, hogy a kertész rendszeresen ráordít, közölve vele, mi a feladata. Meg ugye eszünkbe juthat az is, hogy a Fidesz–KDNP egy hónappal ezelőtt nem szavazta meg a magyar Országgyűlésben a gyermekéhezés visszaszorítására tett javaslatot, holott kezdetben úgy tűnt, támogatni fogja. 

Persze hosszú távon ez is logikus lépés: a szegényebb és képzetlenebb választókat könnyebb szélsőséges eszmékkel és ellenségképekkel az urnákhoz vezényelni. Szaknyelven mondva: könnyebb őket megvédeni. Csak legyenek jó sokan. 

Nagyon jó dolog, ha valakinek gyereke születik (nekem is van kettő). Az meg, ha valakinek beleszólnak az életébe, nagyon rossz. Főleg ha ezt olyanok teszik, akiknek soha életükben nem voltak egzisztenciális gondjaik, hanem serdülőkoruktól nyugdíjas korukig, hivatásos politikusként az a fő tevékenységük, hogy osszák az észt. És igen, ha Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka a kövéri iránymutatás szerint tengette volna eddigi életét, Magyarország nagyon sajnálhatná a dolgot. És a Fidesz képviselőnőinek véleményét is nagyon várjuk.