Nicsak, kik akarnak itt ellenőrizni?

Hiszen a bukott miniszterek stb. általában visszaültek a parlamenti képviselői padsorokba, és a parlament egyik feladata, hogy ellenőrizze a kormányt és a törvények betartását. Közismert annak a főtisztviselőnek az esete is, aki törvénysértés miatt volt kénytelen távozni az egészségügyi minisztériumból, aztán ő lett az egészségügyi ellátást ellenőrző hivatal főnöke, amely az előírások betartását ellenőrzi az egész egészségügyben. Most fordult a kocka – a kormánypártok átvették ezt a hagyományosan ellenzéki elvárást, és az ellenzéki Ľubomír Galkóval (SaS) szemben alkalmazzák.

Az egész egy lehallgatási-megfigyelési üggyel kezdődött. Hosszú évtizedekig nem létezett semmiféle kontroll afelett, hogy kit és milyen okból hallgattak le ebben az országban. Csak tavaly fogadta el a parlament az erről szóló törvényt, amely nyomán valódi jogkörökkel rendelkező ellenőrző bizottság jöhetett létre, és tagjai hozzáférhetnek a lehallgatási dossziékhoz. A bizottságnak mindig három ellenzéki és három kormánypárti képviselő a tagja. Az ellenzéki tagokat még nem választotta meg az új parlament, mert a kormánypártok elutasítják Galkót. Ő még a Radičová-kormány védelmi minisztere volt, de mennie kellett a katonai titkosszolgálat lehallgatási ügye miatt. Most neki kellene ellenőriznie (ha beválasztanák a bizottságba), hogy mások nem követnek-e el valami olyasmit, mint amit annak idején ő.

Galko azt hozza fel saját védelmére, hogy senki nem bizonyította be, hogy hibázott. Tény, hogy jogilag egyelőre nincs lezárva az ügy, de ha egy botrány csak a jogerős ítélet kihirdetése után válna ténylegesen botránnyá, akkor az első meg a második Fico-kormányról is kijelenthetnénk, hogy egyetlen miniszterének sem volt egyetlen gyanús ügye sem. Azt azonban bírósági ítélet nélkül is kimondhatjuk, hogy Galkónak vaj van a fején.

Amikor 2010-ben a Pravda cikkeiből kiderült, hogy a szerkesztőség belső információkkal rendelkezik a katonai hírszerzéstől, akkor a hírszerzés elkezdte lehallgatni az újságírókat. Ahelyett, hogy belső vizsgálatot indított volna a kiszivárogtatás ügyében, és hazugságvizsgálatra küldi minden emberét, aki a kiszivárogtatott információkhoz hozzáférhetett, elintézte a bírósági végzést az újságírók lehallgatására. Ha az ügyészség és a bíróság utólag arra a megállapításra jutna is, hogy senki sem követett el ebben az ügyben törvénysértést, akkor is megengedhetetlen, hogy a hírszerzés a belső problémáit úgy oldja meg, hogy durván beavatkozik mások magánéletébe, megsértve ezzel jogaikat.

Az ellenzéki pártok viszont ragaszkodnak Galko jelöléséhez a lehallgatásokat ellenőrző bizottságba, mert „mert kellő tapasztalatai vannak ezen a területen”. Richard Vašečka (OĽaNO) még hozzátette, hogy az ellenzék sem „káderezte” a kormány jelöltjeit, hiszen megszavazta Martin Glváč eddigi védelmi miniszter tagságát az ellenőrző bizottságban. Nos, éppen azon elv alapján, hogy aki diszkvalifikálta magát a posztján, az ne ellenőrizzen másokat, az ellenzéknek nem szabadna Galkót jelölni a bizottságba, és nem szabadna Glváčot sem támogatnia.

A szerző a Trend hetilap kommentátora