Nem unatkoztunk

A brüsszeli eseményeket a nálunknál felkészültebbekre hagyjuk, hiszen a zárás idején csak azt tudjuk, hogy Görögország – ha az IMF is jónak látja – kap még némi forrást, és a görög állampapírokkal rendelkező bankok országaiban tőkeerősítés lesz, mégpedig közpénzekből. A szlovákiai események kissé viharosabbra sikerültek. Naponta kétszer kaptunk egymásnak ellentmondó híreket arról, hogy van-e még kormány vagy nincs, s lesz-e egyáltalán megoldás az átmeneti időszakra. Ha eddig ilyen alkotmányos fogalom nem létezett, most megszületett: van ideiglenes kormány, méghozzá ad hoc alkotmánymódosítás révén kapta meg a köztársasági elnök azt a lehetőséget, hogy korlátozott jogkörökkel felruházva a regnáló kabinetet bízza meg ügyvivői teendőkkel az előrehozott választásokig. Itt és most megnyugtató hír, de azt már korántsem tekinthetjük megnyugtatónak, hogy A) egyszeri használatra alkotmányt módosítottunk és B) naponta kétszer Robert Fico mondta el a tutit valamely televízióban, élőben, hirtelen összehívott sajtótájékoztatón. Mindkét eseménynek rossz üzenete volt, hiszen Fico eleve elutasította az ideiglenes kormányalakítást, majd a gyakorlatban mintha ő alakította volna a dolgokat. A másik oldalon: ha ad hoc alkotmánymódosításokkal fogjuk megoldani a belpolitikai feszültségeket, akkor az amúgy sem pallérozott és időtálló alkotmányunkból lassan tépőkalendárium lehet.

A szlovákiai magyar választó viszont fontos üzenetet kapott. Ezeken a hasábokon fejtegettük rögtön a kormány bukása után, hogy a szavazatok maximalizálása olyannyira fontos, hogy a két, kisebbségi érdekeket felvállaló párt együttműködése elemi szükséglet. Szombaton Bugár Béla pártja országos választmányának ülése után kimondta, a Híd négy prioritásának egyike az együttműködés, és kifejtette, ezen a kisebbség többséggel való együttműködését értik. A Híd tehát a kampány legelején (mert kampány van, az világos) kimondta azt, amit a politikai elemzők csak Bugárék tavalyi választási sikere után mertek csöndesen leszögezni: hogy a szlovákiai magyarság politikai preferenciáiban paradigmaváltás történt. Hogy ez a váltás mennyire volt remény és mennyire lehet tartós hozzáállás, azt a választási eredmények mutatják meg. Mindenesetre a kép tiszta, mindkét kisebbségi politika (hiszen az MKP és a Híd a kisebbségi politika módszerében különbözik, a szlovákiai palettán pedig egyéb releváns kínálat e téren hiányzik) támogatói letehetik voksukat a maguk pártja mellé, a választás után pedig lehet együttműködni – ha mindketten a parlamentben lesznek. Pl. kisebbségi nyelvhasználati törvény vagy kultúrafinanszírozási jogszabály terén. Még az sem volna baj, ha mindkét párt megüzenné választóinak, hogy ezen kérdésekben nem fogják egymást froclizni.

Persze, leginkább az nem volna baj, ha a szlovák pártok közölnék, hogy nem a magyarkártyával akarnak szavazatokat maximalizálni. De ennyi erővel akár abban is reménykedhetünk, hogy a boltokban nem októbertől szól a Jingle bell.