Nem mozdult el nagyon az adószabadság napja

Innét a békaperspektívából mindig apró napi örömnek számít, amint egy megalapozatlan, rövid távú hatásokra építő politikus lassan süllyedni kezd a maga által létrehozott mocsárban. Márpedig az annak idején váratlanul gazdasági miniszterré lett Pavol Rusko egyre inkább megindul lefelé. Nem is a Kia autógyár megszerzéséért tett vállalásairól van szó, ezek tarthatatlansága majd idén ősszel és jövőre lesz kézzelfogható. Borzasztóbb látvány az ANO kézi irányítása, amint a párt egész kongresszust szentel a mohi atomerőmű befejezésének. Közben pedig érik a botrány, nem vagyunk messze annak bejelentésétől, hogy már a mostani atomerőművek miatt emelni kell a villanyárat. Rusko ugyanis rosszul számolt, amikor azt hitte, hogy két év múlva eltűnik a ködben, és addig nem fizethet rá az atombulira. Egy ilyen erőmű felszámolása ugyanis a radioaktív hulladék miatt többe kerül, mint a felépítése; igaz, amikor ez már aktuális lesz, a mai politikusok és nagyipari lobbisták már régen jól megérdemelt nyugdíjukat élvezik majd. Addig pedig kiszúrhatják a közvélemény szemét azzal, hogy az eladott áramból képeznek valamiféle felszámolási alapot. Csak éppen nálunk ezt az alapot folyamatosan üríti a hetvenes években megsérült bohunicei A–1-es reaktor felszámolása, így a nemsokára leálló V–1-re nem marad pénz. Emiatt valószínűleg újabb áremelésre kerül sor, aminek sötét árnya nyilván a néhány nap alatt fő atomguruvá előlépett Rusko fejére száll. Botcsinálta gazdasági miniszterünk listája a héten tovább bővült. A szociális ügyi minisztérium javasolja Rusko egy korábbi szörnyszüleményének érvénytelenítését. Eszerint a nyugdíjalapoknak nem kellene a tőlünk beszedett pénz felét kötelezően a nem létező hazai tőkepiacon befektetniük. A kicsit félrecsúszott nyugdíjreform miatt már így is elég nehéz lesz rávenni az embereket a második pillérre, ezért nincs szükség ilyen értelmetlen kockázatra. A majdani nyugdíjas számára a várható jövedelme a fontos, Rusko pedig a neki fontos tőkéseknek máshonnét szerezzen pénzt. Ha ők valóban ügyesek, maguk is hozzájuthatnak a nyugdíjalapokban gyűlő tőkéhez, nem kell ehhez politikusi befolyás. Végül Rusko a héten kemény kritikának vetette alá az igazságügyi minisztérium új csődtörvényjavaslatát is. Az biztos, hogy a hazai csődeljárások még mindig túl lassúak, így további módosításokra van szükség. Az ügyben egyelőre csak a Markíza televízió és a mostani miniszter hivatalba lépése után nagy hirtelen felbukkant nagyvállalkozói klub megnyilatkozásait ismerjük, így a véleményalkotáshoz meg kell várni más körökben érdekeltek véleményét is.

Az elmúlt hét nevezetessége az adószabadság napja volt. A nagy reformok ellenére mindössze egy nappal tolódott előre a dátum, amelytől már magunkra kezdünk dolgozni. Ezt is a betegbiztosítási alap alapos átalakításának köszönhetjük. Beigazolódott tehát, hogy amit Mikloš adott a jövedelemadón, elvette a hozzáadottérték-adón. Igaz, a költségvetési bevételek kedvező alakulásának köszönhetően ez utóbbi csökkenthető lenne, de valahogy nem látjuk a politikusi aktivitást ezen a téren. Sőt felröppent az is, hogy az egészségügyi reform következtében 300 ezer ember számára nő a kötelező egészségbiztosítás. Nagy szégyen lenne, ha jövőre az adószabadság napja kitolódna, ahelyett, hogy legalább a június–májusi határt átlépné.