Nem mind igaz, mi kép

Az egyik képes volt akár órákon át étlen-szomjan dolgozni. Egyszer a hajógyárban voltunk riporton. Megegyeztünk, hogy mikor találkozunk. Másfél órás késéssel érkezett. Agyon idegeskedtük magunkat, mert akkoriban még nem volt mobil, hogy felhívhattuk volna, ő meg vidáman kijelentette, hogy az éhségtől elájult, de fantasztikus riportképeket csinált! Máskor egy ékszerkiállításon jártunk. A teremőr megkérdezte, katalógust készítünk-e, hogy ennyit piszmogunk, mert a kollégám minden egyes darabot több szögből többször lefényképezett. Nem, mondtam, ő ilyen alapos. Meg is lett az eredménye. Gyönyörű képek születtek, a cseh gránit bordó ragyogása úgy tört át az újságpapíron, mintha vékony üveg lenne. A másik kollégám nagyon szeretett embereket fényképezni. Főleg időseket. Az ő képein az öregek arca olyan volt, mint fehér alabástrom, amelyre lágy barázdákat mélyített nem a kor, hanem a fény, miközben a szemükből kikukucskált az ifjúság. Az örök fiatalság pillanata. Egy rejtett, gyorsan becsukódó ablak. Az én nagyszerű kollégám türelmesen kivárta ezt a pillanatot, és megörökítette, és megmutatta a világnak, egy csaknem negyvenezres példányszámú szlovákiai magyar hetilap olvasóinak. Sokszor láttam dolgozni ezt a két csodálatos embert, de sosem láttam őket manipulálni a képeket. Mert ugye nemcsak a kimondott és leírt szóval, hanem képekkel is lehet mesterséges valóságot teremteni, olyat, ami nem igaz, mégis hihetőnek tűnik. E téren a szocialista médiát sem kellett félteni, de a jelenséggel a maga „gyártási” folyamatában igazából a nyolcvanas évek közepén szembesültem először. Egy nemzetközi eseményen megjelent egy amerikai újságírónő a fotós kollégájával (aki kiröhögte az én fotósom felszerelését, amire pedig nagyon büszke volt). Másnap a mellettünk levő asztalnál ebédeltek. A fotós panaszkodott, hogy még mindig nincsenek koldusképei, mert még nem talált koldusokat. Erre a nő kijelentette, hogy ha nem találsz, vegyél vagy kreálj magadnak. Persze, mondta a pasi, végül is nem gond. Nem tudom, hogy sikerült-e koldust kreálniuk a csehszlovák szocializmus lejáratására, de azt látom, hogy manapság sok a manipulált fotó. Sok beállított, megrendezett, hazug kép mérgez bennünket. A kiretusált sztárfotóktól kezdve az úgy-nevezett helyszíni dokumentumfotókig célzottan az érzelmekre hatnak, s nem egyszer a józan eszünk ellen dolgoznak.