Nem kell valakinek tízmilliárd korona?

A politikusok formában voltak a héten, de még őket is elhomályosították a Horizont körüli események. Napról napra elképesztőbb hírek látnak napvilágot arról, hogy az emberek mekkora összegeket voltak képesek hangzatos reklámok hatására ismeretlen vállalkozókra bízni. Sajnos, egyre nyilvánvalóbb, hogy a Horizont végjátéka a legpesszimistább jóslatokon is túltesz. Nem gondolhatunk másra azt olvasva, hogy az ügylet mögött álló Vladimír Fruni milyen eltökéltséggel állítja: ő eladta az egyes hírek szerint tízmilliárd koronát elnyelő birodalmát, nem tehet róla, ha az az új tulajdonosnak sem kell. A mintegy 150 ezer szomorú és egyre kevésbé csendes csendestársát nem nagyon vigasztalja a különféle hivatalos emberek kijelentése, hogy ők már hónapok óta nyomoztak az ügyben. Bár sok szakértő szerint egy esetleges csődeljárás során nincs nagy reményük, hogy visszakapják a pénzüket, azért próbálkozzanak meg vele. Ha hallják, hogy a többiek feljelentéseket tesznek, menjenek el ők is a rendőrségre, esetleg lépjenek be a károsultakat tömörítő valamelyik egyesületbe (itt is érdemes vigyázni a szerencselovagokkal).

De lehet, hogy ez még csak a kezdet: a másik két nagy, az AGW és a Drukos feljelentette azokat, akik velük kapcsolatban szintén csődveszélyről nyilatkoztak. Egyelőre nem tudni, hogy a soha nem látott intenzitású reklámkampánnyal sikerül-e lehűteniük a kedélyeket. Némely kirendeltségeken mindenesetre biztonsági emberek védik az alkalmazottakat a dühös betétesektől. Ha netán ez a két társaság is zátonyra futna, a több százezer károsult miatt nehéz megjósolni, mi lesz a botrány végkifejlete. Mi ebben a pillanatban csak annyit tudunk tanácsolni: ha valakinek több százezer koronája van, jól gondolja meg, mit tesz vele.

Persze a politikusok sem pihentek, az Ivan Mikloš körüli cirkusz a szlovák politikai folklór legszebb mutatványai közé tartozott. A választásokig nem is számíthatunk másra, minden csapat a legjobb választófogó repertoárt készíti erre a szezonra. Az elmúlt napokban a porszívóügynök szívósságával kitartóan zakatoló Fico mellett a műsortervből a baloldal árulta el a legtöbbet. Megtudhattuk, hogy a pártelnökként amatőr Koncoš kabátját hátulról Magvaši és Kanis fogja, s a 2 százalékos térnyerésért összeütött színművük alapötlete a Szlovák Gázművek megőrzése lesz az egyszerű nép számára. Műfajként a sokfelvonásos rögtönzést választották, a következő jelenetre hétfőn kerül sor egy rendkívüli kormányülésen. Remélhetőleg a vendégszereplésre felkért többi kormánytag rövid úton elküldi őket melegebb égtájakra. Magvaši egyébként is megérdemelne egy-két keresetlen mondatot, mivel a nyugdíjbiztosításról szóló törvény benyújtását húzza, mint a rétestésztát. Nemcsak a munkáját nem végezte el időre, hanem még roszszul is dolgozott. A kormány elé nagy nyögve beterjesztett változat szerint a rendőrök és a katonák számára a nyugdíjbiztosításban tovább élne a szocializmus: nyugdíjként többet kapnának, mint amit befizettek. A félreértések elkerülése végett: kapjanak magasabb nyugdíjat, csak éppen azt az állam fizesse nekik járulékként, ne pedig a mi pénzükből jótékonykodjanak, mint eddig.

Közben készülhetünk a további rossz hírekre: a nyugat-európai gazdaság recessziója néhány hónapos késéssel hozzánk is begyűrűzött. Bármilyen kellemetlen érzés, de újra bebizonyosodott, hogy az ország gazdasági eredményei két cégtől – a pozsonyi Volkswagentől és a kassai vasműtől – függenek. Ne feledkezzünk el a vasmű ügyéről sem. Ľubomír Harach gazdasági miniszter először tett egy meggondolatlan nyilatkozatot a lemondásról, azután gyorsan kijavította, hogy azért nem gondolta egészen komolyan. A részvényeket időközben elbújtatták egy sor cégbe (5 százaléknál kisebb részesedés esetén nem kerül nyilvánosságra a kilétük). ĺgy egyre valószínűbb, hogy az illetők csak az idén újra esedékes nagy osztalékra hajtanak, céljuk nem a U. S. Steel zsarolása.