Nem kell félniük a betegeknek

Az Általános Egészségbiztosító huzamosabb ideje hangsúlyozza: nem az a feladata, hogy a lakosok egészségbiztosítási díjként befizetett pénzét „csak” továbbítsa a szolgáltatók, orvosok, kórházak, egészségügyi szakintézetek felé. Annál is inkább, mivel az ágazat évek óta alulfinanszírozott, nemcsak az új gyógymódok életbe léptetése költséges, hanem a napi ellátás is; a gyógyszerkiadásokról nem is szólva. „Átvilágítottuk az összes hazai kórházat, óriási erőfeszítéssel feldolgoztuk a beérkezett jelentéseket. Feltérképeztük az egyes kórházi osztályok működését, tudjuk, hogy az osztályokon hány beteg feküdt, ismert az orvosok, ápolók létszáma, a munkaidő felhasználása. Adataink vannak arról, egy osztálynyi betegről hány orvos, ápoló gondoskodik, egy-egy orvos naponta hány műtétet végez, valamint arról is, ápoltként mekkora a gyógyszer-, segédanyag-, vérköltség. A kórházak kiszámították az egy ágyra eső költségüket, s ezt összevetettük a tőlünk érkező anyagiakkal. Az eredmények érdekesek” – ismertette a tényeket dr. Eduard Kováč, az Általános Egészségbiztosító vezérigazgatója. Vannak gyógyintézetek, amelyek kis teljesítmény mellett jóval többet kapnak, mint költenek. Egyben feltette a kérdést: ki szeretné, ha olyan orvos műtené, aki húsznaponként egyszer veszi kezébe a szikét? „Az sem túl biztonságos, ha kétnaponként egyszer operál, holott erre is van példa. És nem is egy” – hangsúlyozta. Beszámolt arról, egyes kórházi osztályokon, főleg a szemészeten, ortopédián vagy a belgyógyászaton a nővérek beleroppannak a beteggondozásba, ám akadnak olyanok, ahol az orvosok üres osztályokon – 1,4 beteg jut egyre – tartanak vizitet, az ápolónő pedig csak 2,5 beteget lát el. Nem csoda, hogy ezekben a kórházakban az ágyköltség több mint 18 ezer korona, ám ott, ahol egy orvos naponta sokat műt, egy ápolónőre 4-5 beteg ellátása hárul, ez a költség 7536 korona. A pénzügyi rendelet értelmében a szemészetek a biztosítótól 11 110 koronát kapnak, vagyis az üres osztály veszteséget termel, a zsúfolt nyereséget. „Érdekesen alakul a többi kiadás is; vannak osztályok, ahol annak ellenére, hogy a beteg még gyógyszert sem nagyon kap, a kórház veszteséget mutat ki. Egyebek mellett azért is, mert egymásba botlanak az egészségügyi dolgozók. Ennek véget kell vetni, hiszen a mi tisztünk a gyógyítás térítése. Vállaljuk a rossz fiú szerepét, mert úgy véljük, végre a hatékonyságnak és a minőségnek kéz a kézben kell haladnia. Természetesen ügyelni fogunk a betegellátás elérhetőségére is. Szlovákiában nincsenek nagy távolságok egyes intézetek között, ha – a beteg érdekében – egy-egy adott kórházban nem rendeljük meg például a szemészeti szolgáltatásokat, átirányítjuk olyanba, ahol szavatolni tudjuk a kezelés minőségét. Szó sincs tehát arról, hogy kórházakat szüntetünk meg, a régión belül kell eldönteni, mely intézetek életképesek, fenntarthatók. A fehérköpenyeseknek sem kell tartaniuk a munkanélküliségtől, szakrendelőkben dolgozhatnak, hiszen mindenütt a világon a járóbeteg-rendelésen van a hangsúly. Kis hazánkban ez persze másképp működik, a kórházi ellátásra az Általános Egészségbiztosító költségvetésének 62 százalékát (344 865 beteg) fordította, ambuláns kezelésre csak 12 százalékát (3 114 916 beteg).

Bármennyire furcsa, az igazságosabb pénzelosztás ellenére a kis kórházak anyagi „diszkriminálása” egyhamar nem szűnik meg, mert a diagnózis szerinti költségtérítéshez alapos felkészülés szükséges, életbe léptetése években mérhető. Amíg erre nem kerül sor, a nagy kórházak a biztosítóktól magasabb ágyköltséghez jutnak, mint a kisebbek. A biztosító szerint nem céljuk a kis kórházak ellehetetlenítése, vélhetően a magasabban rangsorolt gyógyintézetekben is lesznek osztályok, amelyekkel nem kötnek szerződést. Az ország ezer kórházi osztályából negyvennel szüntetnék meg az együttműködést. „Azért használom a feltételes módot, mert a kórházigazgatókkal, a megyei, városi önkormányzatokkal a napokban kezdődnek a tárgyalások. A költségvetéshez kell igazítani az igényeket” – tudatta dr. Eduard Kováč.