Nem élet ez

Négy-öt óra elteltével visszakerestem, de egyetlen komment sem volt a poszt alatt, azaz senki nem tudott megoldást a problémára – vagy csak privátban mert javasolni valakit.

Sejtem, mit gondolnak most. Főleg a férfi olvasók arckifejezését látom magam előtt, ahogy gúnyosan elhúzzák a szájukat, vagy fejcsóválva megjegyzik, hogy bizony, nem élet ez...

De nincs szándékomban bagatellizálni a témát. Mert a kozmetikus nem csupán a „kencefice” miatt fontos. Sokan küzdenek komolyabb bőrproblémákkal, amelyek a karantén alatt tovább romolhatnak, mert a bezártság nem tesz jót a bőrnek (sem). A rendszeres kezelést igénylők nyilván egyre frusztráltabbak, akár az is előfordulhat, hogy maszkban sem hajlandók kimenni az utcára, annyira katasztrofálisnak tartják, amit a tükörben látnak. Oda az önbizalmuk, biztonságérzetük, életkedvük ...hadd ne soroljam.

Ráadásul az sem biztos, hogy egyáltalán kinyit még valaha a szalon, ahová a régi szép időkben jártak. A szépségipari vállalkozók ugyanis mára az utolsó tartalékaikat is felélték. Érdekképviseletük vezetői pár hete sajtótájékoztatón jelentették be, hogy márpedig április 15-én nyitnak a szalonok, akár tetszik ez a kormánynak, akár nem. Szerintük odabent kórházi szintű steril környezet alakítható ki, és a vendégek nagyobb biztonságban lesznek náluk, mint a buszon, a szupermarketben vagy a gyárban, ahol egymás hegyén-hátán dolgoznak.

A kozmetikai szalonok engedélyeztetésekor eleve szigorúak a higiéniai követelmények, egy csomó feltételnek kell megfelelni, rengeteg előírást kell betartani. Ugyanez a fodrászatokra is vonatkozik. Bár a fodrászoknak nagy kegyesen megengedték, hogy házhoz menjenek, sokan nem mernek élni ezzel a lehetőséggel. Bevallom, én sem értem, miért biztonságosabb, ha egy fodrász napi négy-öt családot végignyír, mintha az emberek egyesével mennének a szalonba, előre megbeszélt időpontban, és minden vendég után fertőtlenítenék az eszközöket és a helyiséget.

A jó közérzet talán sosem volt még olyan fontos, mint mostanában. És ennek a megszokott külsőnk is fontos része. A gyorsan növő, őszbe forduló vagy töredezett haj, a pattanásos, tályogos bőr vagy éppen a benőtt köröm nem segít abban, hogy normális embernek érezzük magunkat ebben a nem normális helyzetben.

Végül még egy személyes tapasztalat. Egy közeli rokonom frissen vágott hajjal érkezett hozzám a minap. Jé, csak nem egy szalonban voltál? De igen. Vagyis nem. Feketén dolgozik az illető. Nem mondhatom meg, hol, úgyis csak ismerősöket vesz be.

Hát itt tartunk. Nem élet ez.