MALINÁK ISTVÁN
Izgalmas lesz meghallgatni, mit válaszol majd a szlovák kormányfő – ha egyáltalán eljut odáig, hogy őt fogják meghallgatni – az EP képviselőinek kérdéseire a Beneš-dekrétumokról. Merthogy ezek után garmadával kapná az ilyen kérdéseket, az biztos. Megtehetné, hogy nem válaszol, de ez ott nem szokás, az nem a pozsonyi parlament. Tehát le kell majd tennie a garast, akárcsak Orbánnak. Nos, ha azt állítja majd a mindenkori szlovák miniszterelnök, hogy a dekrétumokkal nincs semmi baj, akkor nevetségessé válik. Ha elismeri, hogy a kollektív bűnösség elvére épülnek, jogsértőek, miként magyarázza meg, miért ragaszkodik mégis hozzájuk? Ott azzal érvelni, amit Pozsony (és Prága) most állít, hogy tudniillik a Beneš-dekrétumok eltörlését célzó követelések mögött határrevíziós szándékok húzódnak meg, az előzőnél is nevetségesebb. Ha azt fogja kérni, mint például Klaus, hogy mindezeket hagyják figyelmen kívül, s Pozsony (és Prága) a jogsértő dekrétumokat bevihesse a formálódó egyetemes európai jogrendbe, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozza az Uniót, legalábbis azokat az európai hatalmakat, amelyek anno nagyon tisztességtelenül rábólintottak a dekrétumokra, s most szívesen dugnák homokba a fejüket, hogy mentesüljenek a felelősség alól. Valószínű – szerencsére –, hogy ez az osztrákok és főleg a németek miatt nem fog sikerülni. Mert annak már súlya van, ha a dekrétumok miatt Németország is diplomáciai háborúba bonyolódik, esetünkben Prágával. Csak hálásak lehetünk Zemannak a politikai vakságáért, érzéketlenségéért. Csupán félig van igazuk azoknak az elemzőknek, akik azt jósolják, hogy a mostani szlovák– magyar–cseh feszültségháromszögben akkor csillapodnak le a kedélyek, ha mindhárom ország a választások után lesz. Ez tény, hiszen pillanatnyilag mindhárom ország politikai elitje úgy viselkedik a kölcsönös kapcsolatok bonyolult rendszerében, mint elefánt a porcelánboltban. Az viszont egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy úgy lehet majd tenni, mintha mi sem történt volna, hogy a dekrétumokat majd vissza lehet söpörni az asztal alá. Még az is feltételezhető: az MKP, ha ősszel netán kormánypozícióba kerülne, aligha köt(het)ne ismét olyan koalíciós szerződést, amelyben további négy évre lemondana a Beneš-dekrétumok kérdésének megnyitásáról. Igen, a választások után lecsillapodnak a kedélyek, és nyugodtan kell majd tárgyalni a megoldatlan problémákról: státustörvényről, dekrétumokról. Hangsúlyozni kell: a választások után, nem a távoli jövőben, hiszen a szigorú uniós csatlakozási menetrend dátumai sürgetőek.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.