Nekem nem jár segély?

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, és azt hiszem, nem csak a saját nevemben írom e pár sort. Hát ezt jól megkaptam! Mármint a felmondást. Megszűnt a munkahelyem, munkanélküli lettem. A Szociális Biztosítótól azt a végzést kaptam, hogy nem kapok semmit, mert nem volt kitartásom ledolgozni három évet. Elkaptam viszont egy kétoldali tüdőgyulladást, napszúrással, így második hete okozok nem kis gondot a dunaszerdahelyi kórház dr. Hulkóné főorvos vezette belgyógyászatának. Hála nekik, a 40 fok körüli lázrohamok csitultak. Gyógyulok, de a helyzetem kilátástalan. A szociális osztályon ígértek lakásfenntartási támogatást, amit ha megkapunk, segít fenntartani a lakást. Mi lesz a többivel – gyógyszerek, kezelés – , néha enni is kéne, viszont a feleségem leszázalékolt rokkantnyugdíjas, segélye 3100 korona. Elmúltam 57 éves, nem önszántamból kerültem újonnan a kéthetente aláírók soraiba, ahova tőlem jóval fiatalabbak járnak, inkább reménytelenül, mint bizakodva. Munka helyett nekem a betegség jutott, remélem mielőbb kilábalok belőle, és tudok dolgozni. Nem ismerem a törvényeket, talán az érvényesítőik sem, ezért nem minősítem a szociális biztosítás, ellátás, támogatás rendszerét. De azt hiszem, indokolt esetben, felülvizsgálva a körülményeket, meg lehetne találni azt a kiskaput, amelyen jöhetne némi segítség a sok ledolgozott, megadóztatott év után. Kiskapuk ugyanis vannak, mert sokan hosszú évek óta segélyeken élnek, nem is akárhogyan. Szomorú helyzetem és elkeseredésem késztetett e sorok megírására, bizonyára sok sorstársam nevében is.

Katona Rudolf Dunaszerdahely