Nehéz leszámolni a közelmúlttal

A most 77 éves Lubomír Štrougalnak – aki az ötvenes évek végén mezőgazdasági miniszter, a hatvanas évek első felében belügyminiszter, a Prágai Tavasz idején miniszterelnök-helyettes, majd annak eltiprása után majdnem két évtizeden át kormányfő volt – ugyanis a közvélemény körében mindmáig reformer híre van, s aránylag kedvező kép él róla. Közismert eleganciája és sportszeretete is, s ez az emberek szemében szimpatikusabbá tette, megkülönböztette őt a zárkózott, emberi arcát nem vagy csak alig mutató többi volt magas rangú kommunista politikustól. ĺgy a közvélemény szemében kissé érthetetlen, hogy miért éppen ő került bíróság elé, s nem például Miloš Jakeš, Jozef Lenárt vagy a ma Szlovákiában élő Vasil Biľak; ők az általánosnak mondható vélekedés szerint múltbeli tevékenységükért sokkal inkább a vádlottak padjára valók. A kérdésre a választ – szerintem a lényegre tapintva – Petruška Šustrová adta meg. A Charta 77 egykori vezető személyisége leszögezte: senkit sem lehet a büntető törvénykönyv alapján azért elítélni, mert részese volt a kommunista hatalomnak, amely oly sok rosszat okozott országunknak. Elítélni valakit csak bűntettekért lehet és akkor, ha a bíróság megbizonyosodik arról, hogy az illető követte el őket. Másként fogalmazva: a volt kommunista rendszer vezetői, ha nem követtek el konkrét és kézzel fogható bűntetteket, nem büntethetők azért, amit politikusként tettek akár egy életen keresztül is, kárt okozva ezzel a társadalomnak. Ezen a téren a legfőbb büntetés számukra az, hogy rendszerük a történelem szemétdombjára került, ők pedig a társadalom perifériájára, elvesztve korábbi hatalmukat és kiváltságaikat. Ezért is van az, hogy a volt kommunista vezetőket sehol Kelet-Európában politikai tevékenységükért nem állították bíróság elé, illetve nem zárták börtönbe. Kivételt talán csak a Nicolae Ceausecu és felesége elleni per, illetve a haladéktalanul végrehajtott kivégzés képez, amelyet azonban az ottani zűrzavaros és rendkívül véres rendszerváltás megmagyaráz. A bíróságokat nem is hiányolom, de a nyilvános és alapos felelősségre vonást igen. Meggyőződésem, hogy a volt legmagasabb tisztségviselőket, hatalmasságokat ki kellett volna hallgatni, hiszen sok mindent tudnak, s vallomásaik alapján pontosabb képet kaphattunk volna a szocialista rendszer működéséről, a kulisszák mögötti dolgokról, részletekről. Kár, hogy a sokat vitatott közelmúlt dokumentációja nem rendszeresebb, hiszen az idő múlásával a kutatás egyre nehezebb lesz. Nyilvánvalón más kérdést jelentenek a múlt rendszerben elkövetett törvénysértések, bűncselekmények. Csehországban ezzel a Kommunizmus Bűntetteit Dokumentáló és Vizsgáló Hivatal foglalkozik. A napokban nyilvánosságra hozott adatok szerint eddig 82 ügyet vizsgáltak meg, s több mint 170 személy ellen folyt vagy folyik büntetőeljárás. Rács mögé eddig nagyjából egy tucat ember került. A feladat egyáltalán nem könnyű. Az intézmény először, nyilván politikai indítékokból, de egyfajta társadalmi megrendelésre is, az 1989. november 17-i prágai tüntetéssel, illetve az 1968-as szovjet megszállással próbált meg foglalkozni. A prágai eseményekért Miroslav Štepán volt első titkár a kilencvenes évek elején másfél évre börtönbe is került, de ez még nem az intézmény munkájának az eredménye volt. A Varsói Szerző-dés csapatainak 1968-as csehszlovákiai bevonulásával kapcsolatban pedig az intézet már évek óta – megszakításokkal – pert próbál indítani hazaárulás címén Jozef Lenárt, Miloš Jakeš, Karel Hoffmann és néhány más volt politikus ellen, de az előterjesztett bizonyítékokat mind ez ideig elégtelennek találta a taláros testület. A jelek szerint nem is igen valószínű, hogy az ügyből bírósági tárgyalás lesz. A téma szintén inkább politikai, semmint büntetőjogi. Utóbbiakat azzal gyanúsítják, hogy az idegen csapatok bevonulása után többedmagukkal megpróbáltak munkás-paraszt kormányt alakítani a prágai szovjet nagykövetségen, s ez kimerítené a hazaárulás fogalmát, hiszen az adott esetben Csehszlovákiának törvényes kormánya volt. Jelenleg per folyik Jaromír Obzina volt belügyminiszter ellen is, akit azzal vádolnak, hogy a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján megpróbálta erőszakkal rábírni a chartásokat az ország elhagyására. A miniszter legközelebbi munkatársai csak feltételes büntetést kaptak, míg magát a volt minisztert egyelőre tovább vizsgálják. Obzina ugyanis annak idején parlamenti képviselő is volt, így mentelmet élvezett. A bíróság most a felsőbb fórumokhoz fordult azzal a kérdéssel, hogy lehet-e ilyen esetben folytatni a pert vagy sem. Štrougalt, akit azzal vádoltak, hogy a hatvanas évek közepén visszaélt hatalmával, amikor belügyminiszterként állítólag megakadályozta egy állambiztonságiak által közvetlenül 1948 után elkövetett gyilkosság kivizsgálását, a bíróság felmentette. Bár az államügyész a döntést megfellebbezte, nem valószínű, hogy a fellebbviteli tárgyaláson más ítélet születhetne. Ráadásul a tárgyalás folyamán minden tanú lényegében Štrougalnak adott igazat. Ugyancsak per készül Alois Grebeníček ellen is, akit azzal vádolnak, hogy mint állambiztonsági ügynök az ötvenes évek elején megkínozta a letartóztatottakat. Tekintettel arra, hogy fia Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának elnöke, bizony nagyon kilóg a lóláb. Mindenesetre tény, hogy eddig a különféle ügyekben csak kishalak kerültek végül börtönbe, akik lehet, hogy a törvénysértő tetteket elkövették, de az nem kétséges, hogy az ügyekben a valódi bűnös mindig magasabban ült, a kulcs pedig elsősorban magában az akkori rendszerben keresendő. A rendszerben pedig nem a kisembereknek, hanem a politikusoknak volt döntő szerepük.