Néhány sor Rázgha Pálról

Lőrincz Adrián szép cikket írt a lap október 6-i számában a pozsonyi tizenhárom vértanúról. Egyiküket, a Bazinban született Rázgha Pált szlovák származásúnak mondja. Ez akár igaz is lehetne, hiszen a szabadságharcba – Spira György szerint – legalább 100 ezer szlovák kapcsolódott be. Štúr, Hodža és Hurban önkénteseket toborzott a törvényes magyar kormány ellen a bécsi udvar támogatásával. Ebben a szlovákok elenyésző kisebbségben voltak, alig tettek ki 8 százalékot. A többi bécsi csavargó és munkakerülő, deklasszált elem volt. A hazai rablásra kész irtványosok vittek amit láttak, azután eliszkoltak a zsákmánnyal együtt – állapítja meg Ladislav Szalay szlovák publicista és Pechány Adolf is. Rázgha Pál (1798–1849) evangélikus lelkész, egyházi író legendás hírű szónokként volt ismert. Nagy István szerint a nemes Rázgha család tagjai 1748-ban tűntek föl Trencsén megyei nemesi összeírásokban. E családból származott Pál és feltehetően a magyar anyanyelvű Rázgha József is, aki Pozsony megyei birtokos nemes volt. Ő századosi rangig vitte a szabadságharcban, a kiegyezéskor Alsószeliben gazdálkodott. Rázgha Pál viszont minden jel szerint német anyanyelvű volt. Apja bazini polgár, édesanyját Langhofer Máriának, feleségét Luj Johanna Máriának hívták. A XVIII. század elején a vagyonnal rendelkező lakosok valamivel több mint 60 százaléka volt német (a vagyontalanokat akkor nem számolták). Bazinról Fényes Elek (1851) azt írta, hogy egyharmad részt németek lakták. Őket ma már hiába keresnénk. Német lakosait 1945–46-ban kitelepítették. A lakosok 44 százaléka volt akkor lutheránus. Rázgha a modori gimnázium és pozsonyi evangélikus líceum után a bécsi teológiai karon végzett, 1823-ban pappá szentelték. Bécsben káplánkodott, majd Karintiában szolgált. 1839-től a prágai egyesült német lutheránus és kálvinista gyülekezet lelkésze volt. Majd a pozsonyi német gyülekezet választotta meg papjának (1846). „... bár német nyelven, de buzgó hazafias szellemben járt el állásában.” – írta róla Mangold Lajos. Munkáit német nyelven jelentette meg. Létrehozta a Pozsony megyei esperességi árva- és özvegy-nyugdíjegyesületet. 1848-49-ben a Nemzeti Gárda katonája, a Pozsonyi Nemzeti Egyesület elnöke, Kossuth Lajos személyes ismerőse. Jelentős szerepet játszott a nemzetőrség megszervezésében. Emberei szétverték a Szenic táján fosztogató hurbanisták csapatait. A schwechati csatában mint tábori lelkész vett részt. Pozsony elfoglalása után is a forradalom mellett kardoskodott. Wrbna tábornok elfogatta, a Vízikaszárnyába záratta. Rögtönítélő bíróság elé állították, melynek elnöke, Windisch-graetz igyekezett őt megmenteni. Wrbna után Haynau lett a város parancsnoka, aki Rázgha Pált hat hónapi fogság után kötél általi halálra ítélte. Bátran halt meg. A lelkész életéért hiába könyörögtek a gyászba öltözött pozsonyi asszonyok. Öt gyermeke közül, egyik fia, Gyula Dániában lett nagykereskedő, a másik, aki a pozsonyi árvaházban nőtt fel, Henrik Thalboth (1841-1896) néven, a Theater an der Wien színészeként, titkáraként működött.

Balassa Zoltán

Kassa