Ne gondolj a krokodil bal szemére!

S persze az obligát kérdés: ki nyeri a focivébét? Ha engem kérdeznek, azt szoktam válaszolni: fogalmam sincs. Sportújságíró vagyok, nem pedig jós, s a jövőbeni események bekövetkeztéről éppen annyit tudok, mint bárki más: semennyit.  A futballmeccsek kimenetelét is csak a Jóisten ismeri előre (meg a szingapúri fogadási maffia). Mások aligha. Sejtéseink persze lehetnek, de biztos tudásunk semmiképp. Holnap a Barcelona legyőzi a Getafét? Az erőviszonyok alapján igen. De hogy is mondta Hume? Abból, hogy a Nap eddig minden reggel felkelt, még nem következik automatikusan, hogy holnap reggel is felkel. Úgyhogy aki a kristálygömbből felpillantva azt állítja, hogy ismeri a jövőt, azzal résen kell lenni, mert valószínűleg hazudik. Blöfföl. Nigel Barley angol szociálantropológusnak van egy egészen kiváló könyve a doajókról, az észak-kameruni bennszülöttekről. Barley leírja, hogy a törzs nagyra becsült sarlatánja, az esőfőnök azt állította, látja a jövőt, s műfogsorát elővillantva azzal kérkedett, egyedül ő ismeri az esőcsinálás titkát. Ezt a féltve őrzött titkot némi dollárért megosztotta az antropológussal. A recept így hangzott: végy egy fekete kecskét, vágd le, a vérét pedig csöpögtesd az erre a célra odakészített esőedényekre, aztán várj türelemmel, az eső előbb-utóbb eljön… Szóval, kedves Olvasó, cselekedj hasonlóképpen – csak hagyd életben a kecskét, ha kérhetem. Várj türelemmel, s előbb-utóbb (de legkésőbb július 13-án éjjel) kiderül, ki lesz a világbajnok. Eláruljam előre? Nos: vagy a brazilok, vagy a németek, vagy a spanyolok, vagy az argentinok. Vagy mások. Egyelőre csak az biztos, hogy mi, magyarok nem. Ez sajnos tuti. Mi tévéből nézzük a vébét, miközben a stúdióban ülő szakkommentátoraink – U. Flórián, S. Vilmos és D. Lajos – arról beszélnek majd, hogy ott lenne a helyünk, mert vagyunk olyan jók, mint a görögök vagy a horvátok, Hondurast és Costa Ricát pedig csukott szemmel is aláznánk. Addigra egyébként a tokaj-hegyaljai Makkoshotykán, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és az egész univerzum szívcsakrája fölött szigorúan magánadományokból megépül egy 100 ezer férőhelyes, ötcsillagos luxusstadion, válogatottunk ott fogadja szeptemberben Eb-selejtezőn a hollandokat, és – az állami hírügynökség jelentése szerint – „rendkívül szoros, kiegyenlített mérkőzésen” kifejezetten balszerencsés, mondhatni überpeches 9–0-s vereséget szenved. Devecseri nevű hátvédfenoménünk ezúttal kétszer is betalál a magyar kapuba (egyszer jobbal, egyszer ballal, ami szakértőink szerint a Haladásnál végzett szakmai munka magas színvonalát jelzi), a meccs után pedig büszkén nyilatkozza, hogy nem vallott szégyent, hiszen az első félidőben volt egy jó bedobása, a másodikban pedig éles szemmel észrevett egy holland leshelyzetet, amit felemelt karral jelzett is a játékvezetőnek. Na igen. Nostradamus szerint pedig égő kövek hullanak majd az az égből, s egy „tüzes villám mint Isten nyila lecsap”. (Nostradamus vízkórban halt meg, dolgozóasztala alá csúszva.) Nagy Sándor makedón uralkodóról olvasom, hogy amikor tudomást szerzett egy jósnőről, azonnal maga elé hívatta.– Jós akarok lenni – mondta a nőnek. – Taníts meg a tudományodra.– Rendben – válaszolta a jósnő. – Először is: rakj egy nagy tüzet. A füstből kiolvashatsz mindent. De figyelmeztetlek: miközben a füstöt nézed, tilos a krokodil bal szemére gondolnod! Megjegyezted? A jobb szeme eszedbe juthat, de a bal semmiképpen! Ez volt a csel. A nő pontosan tudta, hogy mindig arra gondolunk, amire tilos. Ha valaki előírja nekünk, hogy tilos felidéznünk a Nivea-szappan illatát vagy Verlaine Őszi chanson című versét, akkor garantáltan arra fogunk gondolni. „Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón.” Így történt, hogy Nagy Sándorból nem lett jövendőmondó, s nem látta előre, hogy tüdőgyulladással súlyosbított maláriában fog meghalni, 32 évesen. Nincs kizárva, hogy halála órájában is a krokodilra gondolt. A bal szemére.