NATO – itt és „majd”

A prágai NATO-csúcsot megelőző hetekben a tagjelölt országok politikusai legszívesebben csak úgy nagy általánosságban mondtak véleményt a védelmi szervezet új feltételek közötti működésének távlatairól. A kárpát-medencei viszonyok konkrét alakulásában érdekelt államok történelmében viszont kellemes jelenség, hogy 2002. november 21-én Magyarország szomszédai közül Szlovákián és Szlovénián kívül Romániát is meghívták a NATO-ba. A politikusok számos tényező miatt óvatosak a megnövekedett nemzetközi szervezet jövőbeni működési mechanizmusát illető előrejelzések megfogalmazásában. Nem lehet tudni, milyenné alakulnak a terrorizmus legszélsőségesebb megnyilvánulásai. Nehezen lehet előre jelezni, hogy egy-egy új tagország hadra fogható egységeit majd szakosítva vagy pedig általánosabb teendőkre kiképezve kell felkészíteni. Az új demokráciákban mindenütt gondot okoz a sereg kommunizmus utáni iránytévesztettsége. A felsorolást még hosszan folytathatnánk. Viszont van egy valami, amiben a kárpát-medencei viszonyok kedvező alakulásában érdekelt demokratikus erők biztosak lehetnek. Biztosra vehető, hogy Szlovákia, Magyarország és Románia NATO-hoz csatlakozásának pillanatától kezdve a három ország mindegyikében hátrébb küldik az országnagyobbításról álmodozók agarait.

E három ország a múlt században már kétszer is tagja volt ugyanannak a szövetségi rendszernek. Arra még emlékezünk, hogy miként működött a Varsói Szerződés keretei közötti barátság. Még korábban a hitleri Németország egy szövetségi rendszerbe vonta Budapestet, Bukarestet és Pozsonyt, de gondoskodott róla: a frontnak ugyanazon az oldalán harcoló magyar, román és szlovák hadosztályok tábornokai alig várják, hogy egymás torkának eshessenek.

A kárpát-medencei viszonyok alakításában érdekelt három főváros mindegyikében voltak szép számmal, akik fölöttébb fanyalogva fogadtak minden olyan hírt, amely arról szólt, hogy 1989 után egyszer majd eljő az a nap, amikor ez a három ország is a NATO tagjává válik. A fanyalgást elsősorban főképp az táplálta, hogy a küldetéstudatos kútmérgezők vezérei mindhárom országban tudomásul kényszerültek venni: a NATO kussolásra kényszerít mindenkit, aki az ezredforduló táján hazardírozni mer az európai békével.

Kihalóban a zsákmányszerző törekvések által vezérelt második világháború túlélői. De itt vannak a 20. század végi területszerző balkáni háború szemtanúi. Kétségtelen, ezek a vérengzések is lényegesen meggyorsították a NATO bővítését. Tegnaptól azért is biztonságosabban érzem magam, mert tudom, a prágai döntés hatására lucskossá nedvesedett a Csurkák, a Funarok és a Sloták puskapora.