NATO és vétó

Fico azt is elmondta, akár vétójogával is él, ha a szankciók kiterjesztéséről lesz szó. Eddig rendben. Csakhogy közben elkezdődött a NATO-csúcs.

Az Észak-atlanti Szövetség csúcstalálkozói általában unalmasak. Nos, mára a csúcs izgalmas esemény lett, Rasmussen főtitkár mindjárt az elején leszögezte, Oroszország Ukrajnával szemben agresszor, de a szövetség továbbra is nyitott a diplomáciai megoldásokat illetően. Azt már kevesebben vették észre, hogy Rasmussen azt is leszögezte, Oroszország a NATO-val kötött szerződéseket rúgta fel, ami az elmúlt két évtized biztonságpolitikai egyensúlyának felrúgásaként is értelmezhető. Az egyre erősödő NATO-utálat helyett okosabb lenne néha belegondolni, mit is jelent a katonai paktum mindennapjainkban.

Kezdjük ott, hogy az a Nyugat-Európa, amelyet jobbára irigységből utálunk (már aki), az aránylag magas életszínvonalát, ipari termelését, bőkezű szociális rendszerét azért építgethette oly nyugodtan negyven évig, mert országaiban ott voltak a NATO- és az amerikai támaszpontok. Ennyire egyszerű. Pontosan tudták a lengyelek vagy a balti államok, hogy miért akarnak annyira belépni a szövetségbe. Az oroszok miatt. Annyira ugyanis Putyin sem vesztette el józan ítélőképességét, hogy a legnagyobb ellenfél, az USA szövetségeseit merje katonai erővel inzultálni. A határok számára nem visszatartó erejűek, az agresszor meg mindig talál történelmi okot arra, hogy agresszor lehessen, még sapka sem kell a fejünkre.

A NATO-nak szerződései vannak az ukránokkal és az oroszokkal egyaránt. Az egyik ilyen pl. arról szólt anno, hogy Ukrajna az önállósulást követően Moszkvának adta atomfegyvereit, de ezért a NATO védelmet ígért neki. Ez ugyan önmagában még nem lépteti életbe a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét, de majdnem... A szankciókat vétózhatja Szlovákia, talán két–három szövetségest is talál hozzá (Sobotka cseh kormányfő pl. a cseh gépipari exportot félti és mandátumot kapott a szankciók egy részének elutasítására). Aztán majd jő a nagy helyzet, amikor a balti államok és Lengyelország területén megjelennek az amerikai katonai támaszpontok, sok esetben lesz szükség a szlovák légtér használatára vagy konvojok átengedésére. Akkor már nem lehet simulékonynak, eufemisztikusnak, jobbra-balra kacsingatónak lenni, igent vagy nemet kell mondani. Ha nemet mondunk, akkor nem az USA-val tolunk ki, hanem a hozzánk hasonló kis államokkal, a szövetségeseinkkel, az oroszok szomszédaival, akik tudják a magukét. Mi is tudjuk, csak feledékenyebbek vagyunk. Nos, a NEM azt is jelentheti idővel, hogy ha majd nem a gépipari vagy az almakivitel lesz veszélyben, hanem a régiónkban található országok léte, akkor senki sem véd meg minket.

A NATO katonai szövetség, nem szeretetszolgálat. Lehet utálni, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy még mindig a legmagasabb életszínvonalú és békében élő országok katonai szövetsége a világon. Rajta kívül piszkosul rosszabb az élet.