Nastase beleszürkül a balkáni politikába

Meggyőződésem, hogy a jelenlegi román miniszterelnök, Adrian Nastase nagyon okos ember. Messzemenően a legokosabb vagy legalábbis a legnagyobb politikai érzékkel rendelkezik mindazok között, akik a legutóbbi ötven évben bukaresti kormány élén álltak.

Viszonylag fiatal kora ellenére számottevő külügyi múltja – most és az átkosban – rendkívül érzékennyé tette a nüanszok iránt, s néha sztársebészi érzékkel tud lavírozni a legkényesebb pontok körül. Egyetlen kérdésben nem látom jelét finom politikusi érzékének, és – a korábbi hasonlat szellemében – a sebészt mintha csontkovács váltaná fel. Ebben az ügyben vágásai darabosak, s ha az ő szempontjából néha eredményesnek is mondhatók, látszik rajtuk a türelmetlenség, az érzéketlenség, a közöny, a fásultság.

A romániai magyarság kérdéséről van szó.

És most ne beszéljünk a státustörvény körül kialakult helyzetről. Hiszen gyakorlatilag Románia maradt az egyetlen állam Magyarország szomszédai közül, amely görcsösen ragaszkodik eredeti fenntartásaihoz, és a kétoldalú egyeztetések ellenére semmit sem haladtak előre az ebben az ügyben folyó tárgyalások. Néhány hete napvilágra került egy kibővített kormányülés jegyzőkönyve, mely szerint a miniszterelnök az ország nem kevés és nem könnyen megoldható gondjai közepette az ülés nagy részében nem mással, mint a magyarokkal foglalkozott. Határokon belül és kívül. Nastase minisztereinek és a meghívott kormánybiztosoknak mélyrehatóan elemezte, mennyire káros e népcsoport tevékenysége az országon belül, elsősorban Hargita és Kovászna megyében, ahol már alig van írmagja a román spiritualitásnak. És ezt a nehéz helyzetet még fokozzák azok a magyar (anyaországi) politikusok, akik úgy járnak Erdélybe, mintha haza mennének. Ezen pedig sürgősen változtatni kell. A jegyzőkönyv tételesen sorolja, melyek legyenek azok az intézkedések, amik megakadályozhatják a helyzet súlyosbodását. Az okfejtésbe aztán belekerült egy szinte már nélkülözhetetlen balkáni csavar is: ha a közeljövőben megakadályozni nem is tudjuk a magyar politikusok sűrű látogatásait, legalább tanuljunk tőlük. Tegyük mi ugyanezt a Moldvai Köztársaságban. Elvégre az okos ember minden rosszból tanul valami jót.

Nos, talán nem is lett volna értelme újra felemlegetni e néhány héttel ezelőtt történt eseményt, ha a román miniszterelnök megnyilatkozásaiban azóta is rendszeresen ne csengene vissza mindaz, amit ezen a kormányülésen mondott. Legutóbb a megyei kormánybiztosokkal tartott konferencián tört ki újra belőle a nemzetféltés, hiszen nem kisebb dolog történt, mint az, hogy a magyar tanügyi miniszter bátorkodott meghívni román kollégáját a Sapientia Egyetem nagyváradi megnyitójára. Ami mellesleg nem utolsósorban a magyar adófizetők pénzén jöhetett létre. Az igaz, hogy román területen, de ha a romániai magyar adófizetők pénzére máshol van szükség. Mondjuk az ortodox egyháznak egy többmilliárdos épület megvásárlására Csíkszereda központjában…

A pontot az i-re aztán egy másik esemény tette fel. Az történt ugyanis, hogy Demeter Ervin, hivatalosan a Magyar Köztársaság titokminisztere, magánemberként Szovátán tartózkodott. És erről – röpködnek a hivatalos megrovó telefonok és ki tudja, még milyen iratok – a helyi (mellesleg magyar nemzetiségű) helyhatósági hivatalnokok nem értesítették a megfelelő román szerveket. Ha másért nem – mondják hivatalos román helyekről –, legalább azért, hogy megfelelő védelmet biztosíthassanak a magyar miniszternek.

Ha bármelyik ország titkosszolgálatának vezetője nyíltan, de láthatatlanul be tud utazni egy másik országba, az nem elsősorban a beutazót minősíti. Másodsorban pedig szerintem egy polgármestert nem kimondottan besúgói tevékenységéért fizetnek. Legalábbis addig nem, amíg meg nem változtatják az ország alkotmányát és törvényeit. Mert sajnos, példa erre az utóbbira is van elég felbolydult világunkban. A magyar titokminiszter jól láthatóan sétált végig Szováta utcáin. A román miniszterelnök viszont, ha így folytatja, egyre inkább beleszürkül a nagy balkáni politikába.A szerző erdélyi munkatársunk