Napi egy hot dog árából?

Régóta tudom, hogy vannak számlaszemfényvesztők, akiknek tisztességes szándékában évek óta kételkedem. Még jó, ha olyan céggel van dolgom, amelytől minden gond nélkül meg tudok szabadulni, és utána nem lesz hideg a radiátorom, nem fog szörcsögni a vízcsapom.

Annak ellenére, hogy eléggé sokféle elektronikus kütyüt vagyok kénytelen működtetni, egy dolog régóta foglalkoztat. Szakmai ártalomként küzdök a televíziózás kényszerével. Híreket több irányból is szeretek nézni, gondolván, majdcsak rajtakapom őket, amikor éppen hazudnak. Ennek legbiztosabb eszköze a kábeltelevízió lenne, ha nem lenne már annyira drága.

A múltkor majdnem eldobtam magam, mert azzal lelkesítettek, hogy napi egy hot dog árából leshetem a világot. Ha nem tudnák: a hot dog zsíros, ronda és hizlal. Az azonban érdekelne, hogy mivel társasházzá alakultunk át, holmi lakáskezelőségnek kiszolgáltatott lépcsőházban működő hajléktalanszálló helyett, lenne-e mód arra, hogy felszereljük a valaha működött saját antennáját a háznak. Esetleg a közös költségből meg lehetne-e rendelni egy olyan mérést, amely kimutatná, hogy mely földi és égi adókat lehetne fogni a kábeltársaság megkerülésével.

Azt a gyanúmat ugyanis messzemenőkig fenntartom, hogy valaki átver. Amióta ugyanis beszerelték a kábelrendszert, semmilyen gyarapodást nem észleltem. Ki sem cserélték az elaggadott optikai szálat, de még a falakon éktelenkedő lyukakat sem takarták el. Az árat viszont azóta a négyszeresére emelték. Annyi tisztesség azért van bennük, hogy ha netán késve fizetem be a szokásos összeget, nem szemtelenkednek a postaládámba, hogy büntetéssel megemelt összeget követeljenek. Kivárják a sorukat. Tehetnek mást? Máskülönben egy megkopasztható kuncsafttal kevesebbjük lesz.

Márpedig régi igazság a bizniszben: kis hal is hal, vagyis jobb kuncsaft az, aki későn fizet, mint az, aki soha többé…