Nagy Sándor árnyékában

Ha valaki manapság elvetődik a Nyugat-Balkán déli államába, Macedóniába, nehezen kerülheti el az ország fővárosában folyó fejlesztéseket. Szkopjéban néhány éve adták át az új közterek nagy részét, amelyek dollárszázmilliókat emésztettek fel. Mindez egy óriási kormányzati projekt része volt: a „Szkopje 2014” néven futó terv keretében több mint száz épületet újítottak fel vagy építettek át, köztük minisztériumokat, kulturális intézményeket, hidakat. A projekt középpontjában a főtér állt, aminek egy korszerű, de historizáló hangulatot akartak kialakítani; ennek leglátványosabb jele Nagy Sándor óriási lovas szobra, amely dominál a főtér látványvilágán.

De a többi épület is régebbi korok stílusát próbálja felidézni, például a századfordulós neoklasszikus építészetet. Szkopjéban ez a stílus jelen volt, csak az 1963-as nagy földrengés után a várost egy minimális design-világú szocialista központtá alakították át. Ezt a történelmi „kisiklást” próbálta most a macedón vezetés úgymond helyrepofozni.

Kérdés persze, mennyire lehet (és mennyire érdemes) a 2010-es években régebbi korok stílusában építkezni. A projekt egyebek mellett ezért is számos kritikát kapott, illetve az elképesztő költségei miatt, amelyet a becslések valahol 100-500 millió dollár közé tesznek, és ami nem kis teher egy olyan kis nyugat-balkáni államnak, mint Macedónia. Mindenesetre két fontos célja biztosan volt az építkezésnek: egyrészt egy „európai színvonalú”, modern várost felmutatni a világ nagyközönségének, másrészt reprezentálni a macedónok ősiségét, Nagy Sándortól való származtatását. A lovas szobor mellett ennek az ókori eredet bizonygatásának még más megnyilvánulásai is vannak, például a szkopjei autópálya is Nagy Sándor nevét viseli. (A szakirodalom egyébként az „antikizálás” kifejezést használja a macedón múltépítésre.)

Nagy Sándor emlékezete és a macedónok ősisége körül egyébként régóta olyan szintű görög–macedón viták folynak, amelyek egyelőre Macedónia NATO-tagságát is megakadályozzák. Görögország ugyanis konzekvesen megvétózza a macedón csatlakozási törekvéseket, mert szerintük Macedónia jogtalanul használja az ősi hellén tartománynak, Makedóniának a nevét.

A Szkopje-projekt egyik ötletgazdája viszont azt mondja, nem valamiféle görög ellenesség vezette a főváros átépítésének tervét, hanem inkább az albánokkal szembeni megkülönböztetés igénye. Az albánok ugyanis egyre komolyabb részét teszik ki Macedóniának, az ország nyugati részén ők vannak többségben, és ez a települések sziluettjében is megjelenik magas minaretek tucatjaival, illetve óriási méretű albán zászlókkal.

Függetlenül attól, hogy a szobrokkal és az épületekkel a Nyugat-Balkánon éppen kinek akarnak üzenni, az kétségtelen, hogy a fővárosokat a fejlesztési igyekezetek vonzóvá teszik az egyszeri utazók számára. Pozsonyból Szkopjéba ma egy kisebb szakasz kivételével végig autópálya visz; Szkopjéban pedig könnyen találhatók jó szállodák és éttermek, nyugati színvonalú kiszolgálással. És nyilván sok macedónt elégedettséggel fog eltölteni, hogy pár nap múlva Szkopje ad helyet az UEFA Szuper Kupa-döntőnek. Manchester United–Real Madrid meccs Szkopjéban: európai fociünnep költözik Macedóniába, ki ne lenne erre büszke?

A fővárosfejlesztéseknek tehát vannak eredményei, az érdekes kérdés a jövőre nézve leginkább az, hogy ezek a „mutassuk meg magunkat a világnak” igyekezetek végül kihatnak az egész ország fejlődésére, vagy inkább erőforrásokat vonnak el a vidéktől azért, hogy végül egyetlen város fényárban úszhasson.