Nagy-Britannia kifutni látszik az időből

Kérdés, hogy mi változott az előző szavazás óta, amikor a képviselők többsége elutasította az egyezményt. A rövid válasz, hogy nem sok minden. Az egyezmény szövegében továbbra sincs változás, annak ellenére, hogy May ezt többször is kérte az EU-tól. Az EU-s vezetők azonban ragaszkodnak korábbi álláspontjukhoz: nem hajlandók megnyitni egy, az ő szempontjukból már sikeresen lezárt tárgyalási folyamatot.

Egy dolog azonban változhat még az elkövetkező hetekben, ami sorsdöntő szerepet játszhat az egyezmény ratifikálása során. Ez pedig egy harmadik dokumentum elkészítése – a kilépési egyezmény és a politikai deklaráció mellett –, melyben mindkét fél megerősítené, hogy ha a biztonsági háló életbe lép, az csak átmeneti megoldás lesz, tehát nem ragad Nagy-Britannia és főként Észak-Írország a vámunió és az egységes piac hálójában.

Természetesen sok múlik majd a dokumentum tartalmán és pontos szövegezésén, mely sorsdöntő lehet abban, hogy a brit képviselők többsége elég erős garanciaként tekint-e rá. Mivel az egyezmény szövegét nagy valószínűséggel már nem módosítják, a politikai deklaráció és az EU-s vezetők kijelentései pedig nem bizonyultak elégségesnek a brit képviselők meggyőzéséhez, ez a dokumentum az idő fogyásával amolyan végső megoldásnak is tekinthető.

Március 12-én várható az újabb szavazás a brit alsóházban, ahol a kilépési dátum előtt valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom az egyezmény elfogadtatására. Theresa May leszögezte, hogy ha a képviselők ismét elutasítják az egyezményt, azt követően március 14-én szavazásra bocsátja, hogy Nagy-Britannia kérvényezze-e a kilépés elhalasztását.
Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Michel Barnier uniós brexitügyi főtárgyaló megerősítette, ha London el akarja kerülni az egyezmény nélküli kisodródást az EU-ból, mindenképp szükség van halasztásra. Tehát függetlenül attól, hogy a brit képviselők többsége elfogadja-e a kilépési egyezményt vagy nem, mindenképp szükséges egy következő szavazás a halasztásról, ha a többség azt támogatja.
A brit belviták forgatagában ugyanis háttérbe szorult az a fontos tény, hogy az EU-nak csakúgy, mint Nagy-Britanniának, ezt az egyezményt ratifikálnia kell. 
 

Mivel a britek az utolsó szavazást egészen 12-ig elhúzzák, az EU-nak 17 napja maradna a ratifikációra, míg Nagy-Britannia ezzel hónapokat töltött el.

Végeredményben tehát a jelenlegi állás szerint a március 12-i szavazás után várható még egy, az 50. cikkely kitolásáról. Ha a képviselők többsége ezt megerősíti, utána kérheti hivatalosan Nagy-Britannia a kilépés halasztását. Ez azért lehet kínos a miniszterelnök számára, mert ő két éve folyamatosan azt ígéri, hogy így vagy úgy, de mindenképpen lesz brexit március 29-én. A realitás azonban az, hogy ha valóban megtörténik a kilépés a tervezett napon, akkor az egyre nagyobb valószínűséggel egyezmény nélküli távozás lesz, amit várhatóan nem kis káosz követ.