Náci vérvonal – ma

Európa újkori történelmének kétségkívül legotrombább szégyenfoltja a holokauszt, a zsidók második világháború alatti kiirtása. A fasizmus ideológusai, Adolf Hitlerrel az élükön, a zsidókban találták meg azt az ellenségképet, amely által annak idején a legkönnyebben vehették hülyére, oszthatták meg a „fertőzöttek” tömegeit. Egész társadalmakat, hogy aztán kedvük szerint manipulálhassák azokat. A végső megoldás, embermilliók haláltáborokba hurcolása valamennyi fasisztákkal szövetséges államban az ún. arizálás, árjásítás, vagyis a „zsidó faj” kulturális és gazdasági felszámolását célzó intézkedésekkel vette kezdetét.

1939 és 1945 között a fasiszta szlovák rezsim mintegy 75 ezer zsidót fosztott meg vagyonától úgy, hogy a kijelölt és önjelölt arizátorok javára elkobozták javaikat. Több mint hat évtizeddel e szégyenteljes események után minden bizonnyal megtörténik végre a jelképes jóvátétel e tárgyban is. A Nemzeti Emlékezet Hivatala honlapján ugyanis – a kommunista rezsim által beszervezett besúgók névsora után – rövidesen olvasható lesz azoknak a személyeknek a jegyzéke is, akik tevékeny részesei, nem utolsósorban pedig haszonélvezői voltak a zsidóvagyonok felszámolásának, kisajátításának. Nem kis erkölcsi tett ez, hiszen sajnos még évtizedek múltán sem jellemző a múlttal történő őszinte szembenézés Európa-szerte. Ez a szembenézés a kárvallottak számára nyilván fájdalmas, a tetteseknek, a fasizmus haszonélvezőinek és leszármazottaiknak pedig szégyenteljes lesz. Utóbbiak, amint az a titkosszolgálati ügynökök névsorának nyilvánosságra hozatalát követően is megtörtént, persze mentségeket keresnek, sőt prezentálnak majd – megmagyarázandó a megmagyarázhatatlant. Az írás azonban ugye, tovább megmarad, mint a kimondott szó... Megvannak hát azok a cáfolhatatlan írásos dokumentumok is, amelyek alapján legalább részben rekonstruálható, hogy mi történt itt hatvan éve.

Augustín Marián Húska, Vladimír Mečiar buzgó csatlósa, a hírhedt Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) főideológusa is azt mondhat tehát, amit akar. Arra hivatkozva, hogy rajtakapott és árjásítóként hírbe hozott papája, Ján Húska Hamaj – aki a tárgyalt időszakban a hírhedt Hlinka-gárda egyik vicinális parancsnoka volt – tulajdonképpen meg akarta menteni áldozatát, bizonyos Izidor Holcmant. Ezért arizálta volna annak lubochňai szállodáját...! Ezt a nyilvánvalóan ostoba hazugságot ráadásul nem szégyelli azzal megfejelni, hogy apja annak idején, úgymond, tulajdonképpen semmi mást nem tett, mint „a hazáját védelmezte a magyarokkal szemben”...

Ugye, milyen egyértelmű, hogy a vér nem válik vízzé...?