Múltunk az interneten

A digitalizáció elsősorban a 20. és a 19. századi történéseket érinti, amikor már óriási írott szövegmennyiség termelődött. A Sme napilap például jó pár éve útjára indította digitalizációs projektjét, Zlatý fond néven: a 19. századi szlovák klasszikusok teljes életműve kereshetővé válik. Elég bepötyögni, hogy „Kossuth” vagy „Budapest”, és a teljes spektruma tárul elénk annak, milyen kontextusban merült fel a magyar politikus vagy a főváros neve. Érdemes kipróbálni (zlatyfond.sme.sk), már csak azért is, mert a digitális archívumok világán belül egy igen jól használható, áttekinthető szövegtárról van szó.

Óriási intézmények foglalkoznak a folyóiratok digitalizálásával, ez főleg a mikrotörténet-kutatáshoz nyit új távlatokat. Azaz nem feltétlenül a nagypolitikai történésekhez találunk új muníciót, hanem inkább az apró társadalmi jelenségek sora, a mentalitástörténet folyamatai válnak rekonstruálhatóvá. Volt például egy Felvidéken elterjedt jelenség, a gyerek „német” vagy „magyar szóra” küldése más városba – magyar gyerekek tömege tanult így németül a Szepességben. Ennek lenyomatát az apróhirdetések őrizték, ahol „csere-gyereket”, vagy befogadó családot kerestek a szülők; a digitalizáció révén nemcsak szemezgetni tudunk ezekből az információkból, hanem minden korábbinál teljes képet alkotni. De ugyanez igaz a bűncselekményekre, vagy a színházi élet kezdeteinek kutatására.

A családfakutatásra pedig egész üzletág épült: fizetős szolgáltatásként lehet a száz-százötven évvel ezelőtti névtárakban, regiszterekben keresni. Az egyik ilyen családfakutató oldalon (Radix Index) térkép jelöli a nevek elhelyezkedését; érdekes látni például, hogy az „Orosz” családnevűek főleg Kárpátaljához közel éltek, „Oláh”-ok Erdélyben és a Partiumban, „Tóth”-ok viszont eléggé elszórtan, mindenütt a történelmi Magyarország területén.

A szövegek mellett a fotók újjáéledése is figyelemreméltó. Sok nagy intézményi fotodigitalizációs projekt fut, de olyan sajátos életművek is akadnak, mint például a Flickr képmegosztó adatbázisban. A Flickrre mindenki feltöltheti saját fotóit például a nyaralásáról; de „Internet Archive Book Images” név alatt egy amerikai kutatói társaság régi könyvek fotóit tölti ide, mégpedig milliószámra, megint csak jól kereshető módon. Itt is felbukkan Kossuth, a Duna és Pozsony is. Rendkívül színvonalas munkát végez a magyarországi Fortepan oldala is, ahová főleg 20. századi családi fotók kerülnek fel. Itt fedezték fel Vajszada Károly életművét, aki az ötvenes évekbeli Losonc utcai életét örökítette meg művészi tökéletességgel.

Izgalmas „kukázásra” ad lehetőséget a Facebook is, ahol főleg helyi lokálpatrióta csoportok dobálnak fel régi fotókat, sokszor saját gyűjtéseket. Lehet, hogy a Facebook így nem egy régi asztalfiók értékeinek felfedezéséhez is hozzájárul…