Műfordítok a táborban

Gondoltam egy merészet és jelentkeztem a József Attila Kör műfordító táborába. A táborban olyan a műfordítók találkoznak, akik magyarból fordítanak különféle nyelvekre. Egy hétig dolgoznak főleg kortárs magyar irodalmi szövegekkel, tapasztalt műfordítók irányításával, irodalmárok előadásait hallgatják, szerzői beszélgetéseken vesznek részt.

Felvettek. Egyetlen szlovákként, és úgy, hogy eddig csak egy könyvet fordítottam. Szóval kezdő minden tekintetben. Viszont a műfordítók gyorsan befogadtak. Voltak, akikkel együtt tudtam dolgozni, mert egy nyelvcsaládhoz tartoztunk (pl. lengyelek vagy szerbek), voltak, akiknek a nyelvét ismertem idegen nyelvként (németek, osztrákok, svájciak). Mások munkáját csak csodálni tudtam (észtek, törökök).

Fordítottunk Németh Gábortól, Illyés Gyulától, Esterházy Pétertől, aztán Szvoren Edinát, Térey Jánost és Nádasdy Ádámot. Nyelvészként nagyon élveztem, hogy melyik nyelven mi okoz fordítási problémát. A törökben több múlt idő van és nincs szalonna. Egyébként szláv nyelveken is nehéz beszalonnázni. Vicces pillanat volt, amikor azon gondolkoztam, vajon hogy mondjam a szlovák bóját magyarul. Bója. De ugyanaz németül és lengyelül is. Holland eredetű szó.

Kiderült, hogy szlovák műfordító-ként szerencsém van, mert bár a magyar és a szlovák nyelv nagyon különböző, viszont a kulturális háttér nagyon hasonló. Nem kell mindent elmagyarázni a szlovák olvasónak, mert ez a világ ismerős neki, otthonosan fogja érezni magát benne.

Persze a munkához nem kapcsolódó élmények is fontosak. Például a Dunában úszni két műfordítónővel, egy észttel és egy félig magyar, félig törökkel. A többieknek éppen túl hideg volt a víz.

A hely magában is érdekes. Dunabogdány a kerékpárúton negyven kilométer Budapesttől, és körülbelül ugyanolyan messze van Esztergomtól. A helyi feliratokat nézve kétnyelvű, magyar–német falunak tekinthető.

Viszont az emlékműveket figyelve kiderül, hogy itt is összetettebb a helyzet. A tizennyolcadik században svábokat telepítettek a faluba. A második világháború után a kollektív bűnösség alapján kitelepítették őket, erről egy szobor tanúskodik a katolikus templomnál. A helyükre magyarokat telepítettek Felvidékről és Erdélyből, erről árulkodik egy emlékmű a református templomnál.

Ebben a kis faluban is lesz népszavazás. A bácsik a strandon ülve bevándorlókról beszélgetnek. Tőlük pár méterre a különböző országokból érkezett műfordítók fényképeznek, akiknek köszönhetően a világ megismerheti a magyar irodalmat.