Moszkva lesz az új Brüsszel?

A Globsec Trends 2017 első félévi közvélemény-kutatási adatai szerint a megkérdezett magyar polgárok 79 százaléka akar az unióban maradni és 61 százalék tartja jó dolognak az EU-t – ez a lengyel, román és bolgár szinthez van közel, jóval magasabb az unió szlovákiai vagy csehországi támogatottságánál. A felmérés szerint a magyarok 71 százaléka preferálja a liberális demokráciát (nem elütés!) mint politikai rendszert, az autokráciával (26 %) szemben. Ez egyenesen a legmagasabb arány a vizsgált államokban. És mindössze 5 százalék szerint kellene az országnak a Kelethez tartozni, miközben 39 százalék a Nyugathoz tartozna, 53 meg a kettő között egyensúlyozna.

Akkor miért a visszatérő EU- és Nyugat-ellenes kampányok, kirohanások, rágalomhadjáratok („Brüsszel az új Moszkva”, „Állítsuk meg Brüsszelt!” stb.)? Miért az illiberális modell és az orosz, kínai, török minták kritikátlan magasztalása (és egyre gyakoribb alkalmazása), a nyugatiak ócsárlása, a keleti és déli nyitás politikája? Miért a sok találkozó Putyinnal, az orosz gazdasági érdekek kiszolgálása, legyen szó paksi bővítésről, Déli Áramlatról vagy hármas metróról? Miért az orosz propaganda és titkosszolgálatok térségben példátlan befolyása, vállalva a nyugati (NATO) szövetségesek bizalomvesztését is? Mert ezzel szavazatokat nemigen lehet szerezni (a migránsozással éles ellentétben).

Az egésznek csak akkor van értelme, ha Orbán az unióból való kilépésre készül, vagy legalább reális alternatívaként tekint erre („az unión kívül is van élet”). Mert akkor ebbe az irányba masszírozza a közvéleményt (egyelőre nem sok sikerrel). Sokan már régóta figyelmeztetnek erre, a legrégebben Bojár Gábor informatikai vállalkozó. Lehet, hogy nekik lesz igazuk?

Ha Orbán úgy gondolkozik, hogy illiberális államának építése közben eljuthat arra a szintre, amit az EU már nem tolerálhat (mert már olyan szinten ássa alá az uniós demokratikus normákat), akkor az unió elhagyása hatalma megőrzésének záloga lehet. Maga kérheti a kilépést, vagy a többi tagállam fogja szankciókkal büntetni Magyarországot, esetleg Budapest „csak” kimarad a szorosabb integrációból, valamiféle legkülső körben, az EU-periférián. Az uniós források mindenképpen apadni fognak, még ha marad is a status quo. 2020-tól kevesebb pénz jön Brüsszelből, vagy sokkal kevesebb, esetleg töredéknyi – attól függően, hogy melyik szcenárió válik valóra. Mivel ezek a pénzek jelenleg lélegeztetőgép módjára tartják életben a magyar gazdaságot, valamivel részben ki kell váltani őket. Itt jöhetnek a képbe az orosz meg kínai kölcsönökből építendő beruházások. Orbánnak ilyen külső forrásokra a hatalma fenntartására és oligarcháinak meg strómanjainak etetésére feltétlenül szüksége lesz.

Nem állítom, hogy a kezdetektől létezik egy mesterterv és minden lépés az EU elhagyásának irányába történik, de valószínű, hogy ezzel mint reális alternatívával, jó ideje számolnak, és megpróbálnak erre is felkészülni, meg ebbe az irányba is hangolni a közvéleményt. Legalábbis minden jel erre utal, sőt egy csomó lépésnek csak így van logikája. És, hogy mi lesz a közvéleménnyel? Nos, illiberális államban nem feltétlenül szabadok a választások. Nem, nem a jövő évire gondolok, amelyek nem lesznek ugyan tisztességesek (a kormány óriási fölényben lesz a média és a források tekintetében, továbbá magára szabta a választási rendszert). De még szabad választás lesz (értsd nem kell eredményt hamísítani), a Fidesz így is nyerhet. De mi van, ha 2022-ben már ez sem lesz elég?