Mondd, mennyit ér...

Mindezt a (létező és működő) szakszervezetek tárgyalják meg a munkaadókkal anélkül, hogy a téma politikai dimenziót kapna. Nagyon leegyszerűsítve, semmilyen vatikáni szerződés nem kellett a zömében vallásgyakorló katolikus bajoroknak ahhoz, hogy vasárnap nyugodtan pihenhessenek.

Szlovákiában jó ideje a politikai tematizálás élenjárója volt a lelkiismereti szabadság kérdése. Látszólag fontos, értékrendeket megjelenítő vita tanúi lehettünk, hangsúlyozom: látszólag. Az érvelés ugyanis leszűkült az abortuszvégzésnek, a vasárnapi munkavállalásnak vagy a szexuális ismeretek tanításának szajkózásába, mintha Szlovákiának nem lenne más gondja is. S a vége az lett, hogy a mind a kereszténydemokraták, mind a Dzurinda-féle jobboldali gyűjtőpárt kénytelen volt az elodázgatási taktikát konkrét lépésekre váltani. A kereszténydemokraták mentek, Dzurinda most következő lépései pedig elvileg nem érdekesek, hiszen csak a hatalomgyakorlás, kormányzás technikai részleteit tartalmazzák majd. Ebben a pillanatban az sem érdekes, miként kormányoz a maradék, s az sem, mikor lesznek a választások. Szlovákiában, ahol az ÉRTÉK fogalmát sikerült teljesen devalválni, s ahol a politikai nyilatkozatok kézlegyintésnél többet nem értek, végre egy jelentős döntés született – ÉRTÉKEK mentén. S most még az sem érdekes, hogy a KDH a választások előtt fél évvel esetleg így akart egy népszerűtlen kormányból kisétálni. Megüzente ugyanis, hogy eddig és nem tovább, a lelkiismereti szabadságnak a Vatikánnal szerződésben rögzítendő kérdése politikai alaptéma, amiből nincs visszalépés.

Az értékek mentén zajló politizálásra már nagyon nagy szüksége lenne az országnak. A második Dzurinda-kormány idején ugyanis a politikai elit világosan megmutatta, hogy nem elvekről, nem alapkérdésekről, nem az ország karakteréről folyik a vita. A tét mindig a biznisz volt, még akkor is, amikor az államháztartást, a korona stabilitását, vagy éppen a kamatlábakat érintették. Hát még amikor a Nagy László-féle „száll az üzenet zsebből zsebbe” gyakorlata mutatkozott. Most végre van egy kis remény, hogy a politikába visszatérnek az értékek – még ha azok sokunk számára nem feltétlenül kedvesek.

Ha a KDH a vasárnapi munkavégzést olyan komoly problémának tekinti, kíváncsian várhatjuk, miként óhajtja szabályozni a munkáltatókat, akik eddig még minden valamit érő szabályozást annak törvénybe iktatása előtt két nappal elegánsan kikerültek. Elmondhatja, mit akar kezdeni 150 ezer kényszervállalkozóval, egy szerepzavarban szenvedő munkavállalói érdekképviselettel. Elmondhatja, mit akar kezdeni a hatalmas mennyiségű válással, a nem kívánt gyermekek tömegeivel, mihez kezd a középgeneráció munkahelyi kirekesztésével, s mit kíván tenni az immár gyermekek életét veszélyeztető „boldogság ma, rögtön, s mindenáron” szemlélettel. Kormányozva vatikáni szerződésbe foglalta, ellenzékben kénytelen lesz újra érvelni. S a válaszokat el is tudjuk képzelni.

A mostani helyzetben az az új, hogy minderre választ kell majd adnia az SDKÚ-nak is. És választ kell adnia a Magyar Koalíció Pártjának is.

A válaszokat érdemes lesz figyelemmel kísérni.

A szerző a Vasárnap főszerkesztője