Mire nyugdíjas leszek

A nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen. Csak az a kérdés, sikerül-e olyan szabályozórendszert kidolgozni, amely majd szavatolja az individuális nyugdíjszámlák kezelőiként kiszemelt alapok megbízható működését. Kissé durvábban szólva: olyan lesz-e a vagyonkezelési szabályrendszer, hogy nem lophatják el az összegyűjtött pénzt. Abban biztosak lehetünk, hogy a nyugdíjalapokba folyó évi mintegy 50 milliárd korona kezelésének lehetőségével sok pénzintézet kíván majd élni. Ha igaz, a szociális minisztérium olyan szigorú kritériumrendszert készít elő, amely már eleve szavatolja, hogy a nyugdíjszámlák kezelése csak megbízható társaság kezébe kerülhet.

A kétkedőket logikusnak tűnő érvekkel próbálják nyugtatgatni. Hogy milyen sikerrel, majd elválik. A rendszerváltás utáni években ugyanis jócskán szerezhetett „befektetési” tapasztalatot a kisember abban, hogy milyen könnyen ráfizethet, ha vakon hisz valamely, a pénzének sikeres forgatását ígérő társaságnak. Magukat hozzáértőnek, csalhatatlannak és megbízhatónak hirdető pénzügyi társaságok, befektetési alapok vezetői hagyták faképnél ügyfeleiket a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Mivel a nyugdíjalapokra hatalmas összeget bíznak majd a leendő nyugdíjasok, nyilvánvaló, hogy hamarosan idegeiket és józan ítélőképességüket, választani tudásukat alaposan próbára tevő reklámhadjáratnak lehetnek célzottjai. De ez legyen majd a legkisebb gond, ha az új nyugdíjrendszerbe sikerül olyan biztosítékokat beépíteni, amely eleve szavatolja, hogy a nyugdíjas nem veszíti el a nyugdíjalapnál elhelyezett megtakarításait.

Persze, nemcsak az itt a kérdés, hogy a nyugdíjalapokba befizetett pénz ki számára lesz az igazi üzlet. Az átlagbér alatti jövedelemből élő munkanélküliek, a minimálbért alig meghaladó keresetűek javára biztosan nem. Ők valószínűleg a jövőben sem számolhatnak mesés nyugdíjjal, ha mégoly körültekintően forgatják is a kis jövedelmükből befizetett pénzüket. Az átlagbérből és az azt meghaladó jövedelemből élők számára az új rendszer már bizonyára méltóbb nyugdíjas éveket ígér, mint a mostani szisztéma, amelyben a legmagasabb nyugdíj is jócskán alatta van az átlagkeresetnek. Felmerül még a mindenkori infláció követésének kérdése, de főképp az, hogy képes lesz-e az állam az új rendszer olyan felügyeletére, hogy a pénzek kezelői semmiképpen se élhessenek vissza helyzetükkel. Mindenesetre jó lenne, ha a nyugdíjreform szabályozórendszerének kidolgozói a döntés meghozatala előtt (és itt nemcsak a nyugdíjkorhatár kitolására gondolunk) figyelembe vennék a gazdaság rossz helyzetét, a várhatóan még évekig nagy munkanélküliséget. Olyan konstrukcióra van szükség, hogy az új rendszerre a legkisebb jövedelműek se fizessenek rá.