Mint a kámfor

A Facebookon terjedő játék lényege, hogy a srácokat feladat elé állítják: három napra, azaz 72 órára nyomtalanul el kell tűnniük, és ez idő alatt egyetlen ismerősükkel vagy családtagjukkal sem szabad felvenniük a kapcsolatot. Amikor „előkerülnek”, ki kell találniuk egy hihető sztorit arról, hogy hol voltak és miért nem tudtak életjelt adni magukról. A mozgalom állítólag Franciaországból indult, legalábbis ott bújt el először egy tizenhárom éves kislány három napra. Azóta már Angliába és az Egyesült Államokba is átszivárgott ez a „kihívás”, amely a legnagyobb közösségi oldalon privát üzenetben érkezik. Az érintetteknek tilos beszélniük róla és azonnal ki kell törölniük. Az elmúlt hetekben több olyan rendőrségi hír jelent meg a világsajtóban, amelyek arról számolnak be, hogy a fiatalok eltűnése mögött ez az új őrület állhat. Más lapok szerint viszont az egész kitaláció, ilyen játék nem is létezik, csak valaki valamiért pánikot akar kelteni. Bárcsak ez utóbbiaknak lenne igazuk.

Nos, kedves szülők, nyilván önök is érzik, hogy ezúttal nem egy „miért gubbasztasz annyit a gép előtt, fiam?” kaliberű problémával állunk szemben, de nem is a tavaly nyári jegesvizes kihívással, amely szintén a Facebookon terjedt. Ez most sokkal komolyabb. Egy pszichológus nyilván azzal magyarázná a dolgot, hogy felgyorsult világunkban alig kommunikálunk a gyerekeinkkel, azt se tudjuk, milyen számítógépes játékokat játszanak, mit nézegetnek és kikkel csevegnek a Facebookon. Vagy, hogy kik a tényleges barátaik. Szerintem a hajmeresztő eltűnős játék elsősorban azért terjedhetett el, mert a srácokban hatalmas bizonyítási vágy buzog. Egyszerűen meg akarják mutatni, hogy képesek teljesíteni ezt a feladatot. És azok a legnagyobb hősök, akik eltűntként bekerülnek az újságba, a tévébe, vagy akiknek a fényképét a legtöbb helyre ragasztják ki a kétségbeesett szülők. A sok szuperhősös, autós üldözős számítógépes játék helyett feltehetően igazi kalandra vágynak, arról nem is beszélve, hogy egy rövid időre a figyelem középpontjába szeretnének kerülni.

Csak remélni tudom, hogy ez a kegyetlen játék is ugyanolyan hamar lecseng, mint nemrég az „önts össze mindenfélét és idd meg” – őrület. Amelybe egyébként páran bele is haltak...