Mindig a buták szívják meg

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normální tabulka"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

Frunit tizenegy és fél évre kaszniztak be tíz évvel ezelőtt, mert a BMG Invest és a Horizont Slovakia befektetési alapok vezetőjeként felelősnek találták őt az alapok mintegy 120 ezer ügyfelének meglopásáért, tönkretételéért. Mintegy fél milliárd eurót vesztettek el a szóban forgó kisbefektetők, akiknek Fruni és az általa birtokolt, irányított befektetési alapoknál azt ígérték, a befizetett pénzt 40(!) százalékos nyereséggel kapják vissza. Természetesen nem hogy 40 százalékos nyereség nem lett az enyhén szólva merész ígéretből, hanem egy nagy rakás semmi. Vagyis csődbe mentek mindannyian a palira vett emberek. Ellenben Fruni és baráti köre hatalmas vagyonra tett szert, miután eszük ágában nem volt kifizetni a befektetőket. Fruninak például lett luxusvillája, luxusfegyver-gyűjteménye, luxusjachtja, luxuskajája, piája, „kábítószere”, babája, és pénze, mint a pelyva, meg ami szem-szájnak ingere… Amíg el nem kapták és rács mögé nem került annó. Ingóságait aztán persze, miután egy időre megfosztották szabadságától is, elvették tőle. Pénzét azonban vélhetően nem sikerült. Hiszen igen nehéz elképzelni is, hogy jó időben és jó helyen nem spájzolta azt be. Már ha nem volt akkora balek és lúzer, mint azok, akiktől sikerült egy első látásra is ostoba dajkamesével elvennie a megtakarított pénzüket, amint említve volt, mintegy félmilliárd euró értékben…

Jó okkal feltételezhető tehát, hogy immár szabadlábon levő „hősünknek” bizony lesz mit a tejbe aprítania. Ellentétben azokkal a lúzerekkel és balekokkal, akiket kifosztott. És itt be is lehet fejezni a történetet, amely a közép-európai rendszerváltások nyomán gerjedő szabadrablás és vadkapitalizmus lehető legprofánabbja. Egyszersmind rendezőinek, nem kevésbé pedig elszenvedőinek tökéletes diagnózisa. Főként az utóbbiaké, akik ostobaságuk, mohóságuk okán képesek voltak elhinni, hogy a kapitalizmusban mindenki számára kolbászból van a kerítés… Vagy csak a nyomor álmodott volna?!
Legyen bárhogy, a Fruni esete a nyomorult, balek köznéppel című társadalmi tragikomédiának a temérdek egyéb mellett két sarkalatos tanulsága van. Az egyik egy régi közhely, miszerint fekáliából nem lehet aranyat csinálni. (Hacsak nem szippantókocsi-tulajdonosként – ám közben dolgozni kell…!) A másik tanulság az, hogy a végén mindig a buta ember szívja meg...!
Tessék belegondolni, hogy Fruni a börtönből enyhe mosollyal a bajsza alatt távozott, miközben beült egy rá várakozó luxus limuzinba. Ha van még legalább tíz éve szabadlábon, megdolgozott azért a mosolyért. Robert Ficóhoz hasonlóan, aki ugyancsak az emberi butaságra építve kapaszkodott föl az uborkafára. Gondoljunk bele, mit is ígért választási kampányában Fruni áldozatainak? Azt, hogy államilag lesznek kárpótolva…