Mindent elviselünk, ha reménykedhetünk

Határon innen, határon túl – az ismert szlogen ezúttal a külföldi magyarok rádióműsora helyett az áremelések utáni hangulatot jellemzi. A többletkiadások kapcsán újra felmerült, vajon meddig terjed a lakosság tűrőképessége. Az újságírók érdeklődésére a kormánypolitikusok is óvatosnak mutatkoztak, sajnálták a nép új terheit, de úgy vélekedtek, hogy azért még az elviselhetőség határának közvetlen közelében sikerült maradniuk. Persze, a meglepetés az lett volna, ha úgy érzik, túlfeszítették a húrt. Hallgat az ellenzék is, amely augusztus elsejére időzített néhány akciót, de utána a többiekhez hasonlóan szabadságra vonult – az adok-kapok szeptemberben folytatódik. ĺgy leginkább annak a cégvezetőnek adhatunk igazat, aki szerint a lakosság sok mindent elvisel, csak közben jó lenne a háttérben a javulás feltételein is dolgozni. Ilyen körülmények közt furcsának nevezte, hogy a kormány és az egész csúcspolitika újra elvonult a szokásos egy hónapos szabadságára. Visszatértük után pedig majd kapkodhatnak fűhöz-fához. A héten közzétett és a közintézmények gazdaságra ható intézkedéseivel foglalkozó HESO-index kis híján pozitív csúcsot döntött, ami akár optimizmusra is okot adhatna. Kicsit jobban odafigyelve viszont észre kell vennünk, hogy csupa terv ajzotta fel az értékelőket. Ezeket azonban még meg is kell valósítani, így talán elvárhatnánk, hogy néhány nappal korábban kezdjék a munkát. Különösen érvényes ez a két nagy reformra, amely az említett értékelés során nem szerepelt túl fényesen, ez akár figyelmeztetésként szolgálhat az illetékeseknek. Akár azt is kijelenthetjük, hogy mindkét nagy reform borotvaélen táncol; hiába beszélünk róluk szinte nap mint nap, még mindig nem biztos, hogy decemberig sikerül is elfogadni a szükséges törvényeket. Pedig a hírük már messze túlment az ország határain. A héten a magyar kormányfőt hallhattuk a rádióban egyenes adásban szabadkozni, miért nem képesek megállítani a tőlük hozzánk megindult külföldi tőkét. A két ok között a reformok után várható kedvező klíma is szerepelt. A másik ok már nem ennyire reménykeltő, de igazat kell neki adnunk. Szlovákia talán az utolsó olyan ország, ahol a különféle összeszerelő cégek képzett, de nagyon olcsó munkaerővel számolhatnak. Magyarország ezen a fázison már túljutott, igaz, még nem teljesen találta meg a helyét a középkategóriában. Az amerikai Forbes magazin is újabb cikkre készül az általa ébredező kistigrisnek tartott Szlovákiáról. Ezt csak azért említjük, mert a hozzánk hasonló kis országokról arrafelé még a legnagyobb megrázkódtatások is legfeljebb néhány soros hírre érdemesek a napilapok sokadik oldalán.

Egyébiránt pedig a reformok sorsának alakulását követve azért ne feledkezzünk meg az újabb készülő áremelésekről sem. Az eddigi hírek szerint jövőre újabb villanyár- és gázáremelés, a tandíj bevezetése, illetve az orvosi kezelések egy részének fizetőssé változása vár ránk.

Akik pedig inkább előre néznek és reménykednek abban, hogy az áremelésekkel párhuzamosan folyó gazdasági átalakítások legalább középtávon javítanak az életszínvonalukon, a héten újabb játékszerre tettek szert. A pénzügyminisztérium a weboldalán közzétett egy programot, amelynek segítségével mindenki megbecsülheti a helyzetét az új adótáblázat, illetve a tervezett kedvezmények alapján. Egy hasonló program már hetek óta hozzáférhető az egyik független kutatóintézet honlapján is. A kettő közt alapvető különbség, hogy az utóbbi megpróbálja figyelembe venni a fogyasztói adók és a hozzáadottérték-adó változását is. A pénzügyminisztérium ettől eltekintett, mondván: a tárca igazán a jövedelemadó-reform kedvező hatását szeretné demonstrálni. A sajtó első próbálkozásai alapján ez sikerült is, legalábbis a minisztériumi táblázat szerint a 19 százalékos egyenadónak és a hozzá kapcsolódó kedvezményeknek köszönhetően a mai állapothoz képest csak egy szűk csoport jár rosszabbul: az átlagos vagy annál valamivel nagyobb jövedelemmel rendelkező egyedülálló, gyermektelen keresők.