Nemrég Nyitrán megnyílt egy raktáráruház, melynek győri és bécsi „testvérében” többször is volt alkalmam vásárolni. Eddig úgy gondoltam, hogy a nagy áruházláncok minden országban egyforma színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Jogosan vártam el tehát a Magyarországon és Ausztriában megszokott minőséget.
Mindent a vevő ellen
Nemrég Nyitrán megnyílt egy raktáráruház, melynek győri és bécsi „testvérében” többször is volt alkalmam vásárolni. Eddig úgy gondoltam, hogy a nagy áruházláncok minden országban egyforma színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Jogosan vártam el tehát a Magyarországon és Ausztriában megszokott minőséget. A nyitrai áruházban azonban már belépésemkor meglepett az alkalmazottak szenvtelen közönye, és az a procedúra, hogy a vásárlói kártyámhoz, melyen cégem minden adata megtalálható, kérték a személyazonossági igazolványomat is. Miután azt is felmutattam, az ott posztoló inas közölte, hogy egy kártyával csak két személyt engedhet be az üzletbe. Feleségemmel és 16 éves fiammal voltam, tanácstalanul álltunk meg a bejáratnál. Egy arra jövő férfi segített, akivel fiam – az alkalmazott elnéző engedélyével – bemehetett. A következő meglepetés akkor ért, amikor hiába kerestem a szórólapon pirossal feltüntetett akciós árut. Az egyik eladónő aztán felvilágosított, hogy mivel nem kedden, az akció élső napján érkeztem, így esélyem sincs, hogy elcsípjem az olcsóbb terméket, ugyanis már az első napon elfogyott. Várjak újabb két hétig… Az a felfedezés már meg sem lepett, hogy a polcokon szintén akciós áron feltüntetett banánból egy darabot sem láttam, a belső raktárakból viszont kettesével hordozták ki az áruház alkalmazottai az ismerősöknek a banánkötegeket. Mikor megkérdeztem, hogy én miért nem kaphatok, az eladónő válaszra sem méltatott. A kijáratnál ért a következő meglepetés, mikor a fizetés után távozni készültem a pénztártól. Egy jól öltözött alkalmazott tételesen átnézte a kosaramban levő portékát és a kapott számlát; ellenőrizte, hogy – összejátszva a pénztárosnővel? – nem loptunk-e valamit az áruházból. Mikor végzett és nem talált hibát, rányomott egy pecsétet a számlámra. Döbbenten láttam, hogy ezt az aktust minden egyes vásárlóval elvégzik. Ezek után a nagy örömmel kiváltott szlovákiai vásárlókártyámat egy laza csuklómozdulattal a legközelebbi kukába hajítottam. Ide se jövök többet! És az se derített jobb kedvre, hogy eszembe jutott a közismert mondás: „Szlovákiában ez már csak így van.”
Forgáč Gábor
Érsekújvár
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.