Mindenkit megszólít a kampány

„Miután Szlovákia csatlakozik az Európai Unióhoz, az egységes Európa részévé válunk. A tagság lehetővé teszi számunkra, hogy kihasználjuk annak gazdasági és szociális előnyeit, a központi és a regionális szinteken egyaránt. Ebben a közösségben a gazdagabb régiók segítik a szegényebbek életszínvonalának növekedését. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget, és szakítsunk időt a népszavazáson való részvételre, mert minden voks számít.” A kormány döntése nyomán ezt az üzenetet hivatott közvetíteni a május 16-ig tartó kampány. Ezek a mondatok olvashatók a referendum hivatalos internetes oldalán, a www.eureferendum.sk címen is. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy a leghatásosabb érveket gyűjtötték-e egy csokorba az üzenet megszövegezői, hiszen hivatkozhattak volna az ország nemzetközi befolyásának növekedésére, a határok átjárhatóságára éppúgy, mint a jövőbeli külföldi munkavállalás vagy a közös európai kaszszából való merítés kínálta előnyökre. Ez azonban fölösleges, inkább tekintsünk bele a hatvanoldalas dokumentumba.

A kampány vezetője Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, ő terjesztette elő a kormányban jóváhagyásra az 50 millió koronás összköltséggel számoló stratégia tervezetét is, melynek megvalósításába médiaszakembereket is bevonnak. A tervezet része annak a kommunikációs stratégiának, amelyet még az első Dzurinda-kabinet hagyott jóvá 1999 áprilisában, és amely a szlovákiai állampolgárokat hivatott felkészíteni az ország uniós tagságára. A januárban elfogadott dokumentum elöljáróban megállapítja, hogy az integráció támogatottsága stabil. Nézzük, mit mondanak a számok. A statisztikai hivatal közvélemény-kutatása szerint az elmúlt hónapokban a megkérdezettek 60-70 százaléka látta volna szívesen Szlovákiát az EU-ban. (Tavaly júniusban a lakosság 62 százaléka támogatta az uniós csatlakozást, októberre ez az arány 68 százalékra nőtt). A legtöbben a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól szeretnének több információt, de a megkérdezettek felét az érdekli, milyen hatással lesz az ország csatlakozása az életszínvonalukra.

Feltűnő, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok az országos átlagnál jóval nagyobb, 79 százalékos arányban EU-szimpatizánsok. A kampánytervezet részét képező statisztika tanúsága szerint még a romák körében is 65 százalékos az uniós tagság támogatása. És ha már a romáknál tartunk, a Nyilvános Kérdések Intézete (IVO) felmérésére hivatkozva a dokumentum figyelmeztet: a népszavazásnál rizikót jelenthet, hogy a romák kevéssé tudnak különbséget tenni az EU és a NATO között.

A statisztikák alapján próbáljuk meg felvázolni az ország uniós tagságát fenntartások nélkül támogató szlovákiai állampolgár „fantomképét”. Az illető huszonéves, magyar nemzetiségű és főiskolát végzett. A Pozsonyi kerületben él, vállalkozó, az SDKÚ szimpatizánsa. Természetesen ez az általánosítás félrevezető, hiszen valamennyi felsorolt szempontnak valószínűleg meglehetősen kevés ember felelne meg. Valószínűleg nem vesz részt a népszavazáson (és így az uniós tagságot is ellenzi) az a hatvan év feletti, általános iskolát végzett roma, aki a kommunista párttal szimpatizál, és egy kis faluban él a Trencséni járásban.

A tervezet szerint a kampánynak szisztematikusnak, intenzívnek, meggyőzőnek és hosszú távúnak kell lennie, és megalkotói szerint össztársadalmi, nyilvános eszmecserére fog sarkallni, miközben tiszteletben tartja a szólásszabadság jogát. A stratégiai cél – áll a dokumentumban – megőrizni a csatlakozás támogatottságát és motiválni az állampolgárokat, hogy vegyenek részt a népszavazáson. Bár mindössze egy mondatban, de foglalkozik a tervezet azzal a fontos szemponttal is, hogy az eddigi népszavazások Szlovákiában az alacsony részvétel miatt rendre érvénytelenek voltak. Ezért aztán, fogalmaz a tervezet, a nyilvánossággal tudatosítani kell, hogy május közepén referendum lesz az országban, és biztosítani kell, hogy a választók legalább fele plusz egy fő az uniós tagság mellett foglaljon állást. A kampány kilenc célcsoportot különböztet meg. A véleményformálók, a fiatalok, az idősek, a városban illetve a községekben élők, a vállalkozók, a kisebbségek, a munkanélküliek és a nők mind-mind más megközelítést igényelnek. A fiatalokat például rövid szöveges üzenetekkel, vagyis SMS-ekkel, internetes játékokkal és ingyenes képeslapokkal is igyekeznek meggyőzni, hogy vegyenek részt a népszavazáson.

A nyugdíjasokat főként a közszolgálati rádió és televízió adásában szólítanák meg azzal az üzenettel, hogy az uniós tagság magasabb életszínvonalat jelent, gyermekeik és unokáik számára pedig könnyebb boldogulást.

A fenti két példából is kiderül, hogy valamennyi célcsoportnál „testre szabott” lesz a kampány. A városlakókat például a tömegközlekedési eszközökön elhelyezett plakátok segítségével, a kisebbségeket pedig anyanyelvükön szólítják meg.

Néhány témával kiemelten foglalkozik a kampány. A kormány szeretné, hogy az állampolgárok minél többet tudjanak meg a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól, a Szlovákiára is kötelező érvényű nemzetközi szerződésekről és azok hatásáról uniós mindennapjainkra, és arról is, milyen anyagi segítségre számíthatunk az Európai Uniótól (PHARE, ISPA, SAPARD alapok). Külön figyelmet szentelnek az európai uniós csatlakozás gazdasági, szociális, politikai és kulturális aspektusainak, az EU intézményi rendszere bemutatásának, az unió történetének, a tagjelölt államokkal szemben támasztott politikai és gazdasági követelményeknek, Szlovákia versenyképességének, az uniós életszínvonalnak.

Nemcsak az elektronikus és a nyomtatott sajtóban szólítanak meg bennünket, hanem szórólapok, plakátok és az internet segítségével is. A kampányban minden esetben ugyanazt a szlogent, logót és zenei motívumot használják majd. Márciusban ingyenes információs telefonvonalat hoznak létre a kormányhivatalban, melyen az EU-t érintő kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők. Ez utóbbi szolgáltatás három hónapon át üzemel majd, félmillió koronát emésztve fel a kampány költségvetéséből. A tájékoztatás áprilisban és májusban lesz a legintenzívebb, ezekben a hónapokban találkozhatunk annak az információs csomagnak (ingyenes képeslapok, újságmellékletek, levonók stb.) a nagy részével is, melyre ötmillió koronát költ a kormányhivatal. A statisztikai hivatalnál három közvélemény-kutatást rendeltek meg, egyenként 150 ezer koronáért. Több mint tíz és fél millió koronát különítettek el az úgynevezett kis projektumok finanszírozására. Az első határidő február elsején már lejárt, e hét szombatjáig (február 15.), majd még kétszer, március 1-ig és március 15-ig jelentkezhetnek azok a kormányon kívüli szervezetek, amelyek szeretnének részt venni a kampánystratégia gyakorlati megvalósításában, vagyis van elképzelésük, kiket és milyen formába kellene megszólítani a népszavazás sikere érdekében. Egy-egy kis projektum legtöbb 250 ezer koronás állami támogatást kaphat.

Végezetül egy kis összehasonlítás. Szlovákia 50 millió koronát költ az uniós tagságról szóló népszavazást megelőző kampányra. Ez az összeg a Visegrádi Négyek országaiban arányaiban meglehetősen eltérő. Magyarországon – átszámítva – 250 millió koronát szán a Medgyessy-kormány az EU-val kapcsolatos kommunikációs kampányra, a cseh külügy ennél alig többet, 260 milliót áldoz ugyanerre a célra. A régió legnagyobb állama, Lengyelország mindössze 35 millióból kívánja megoldani a kampányt, bár ez utóbbi költségvetés az igényeknek megfelelően további milliókkal bővíthető. A V4-ek csoportjából először a magyar állampolgárok nyilváníthatják ki akaratukat, már két hónap múlva, április 12-én. Lengyelországban május 11-én, Szlovákiában május 16–17-én tartják a népszavazást. A sort a Cseh Köztársaságban tartandó referendum zárja, melyre június 15–16-án kerül sor.