Mindenki mindenkivel

Mióta annyira nyitott társadalomban élünk, hogy az már szinte elviselhetetlen, sok minden megváltozott – egyebek között az ünnepek. Mert míg gyerekkoromban teljesen egyértelmű volt, hogy a Mikulás az Mikulás, a Jézuska pedig Jézuska (pedig ez utóbbi ellen a letűnt rendszer ideológiája ágált legvehemensebben), ma már az sem úgy van. De egy kicsit mégis.

A lényeg az, hogy valamikor december elején bekopogtatott hozzánk egy fura szerzet, és azt állította magáról, hogy ő a Szantaklausz. Bár teljesen úgy nézett ki, mint a hagyományos Télapó, mégis annyira makacs volt, mint a legelvetemültebb szennyeződés. Mondja, Halivúdból jött – óh, je! –, és elterpeszkedve kedvenc fotelemben, kibontotta puttonyát. Bár ne tette volna...

Mert volt abban aztán minden jó, piros alma, mogyoró, de főképp alkalomhoz illő halivúdi produkció. Hogy milyen film illik az ünnepekhez? Hát az olyan szeretetrohamos, önfeláldozós, egymás-nyakába-borúlós, életreszóló-barátságos, szerintem. Amelyikben egy kicsit mindenki mindenkivel...

Szantaklausznak köszönhetően például láttam olyat, amelyikben egy férfi nővel. Aztán láttam olyat is, amelyikben férfi férfivel, nő nővel, aztán egy férfi két nővel, majd Lédimarianna Robinhúddal és egész bandájával. Volt olyan is, hogy lökött Mikulás gyerekkel, aztán gyerek kutyával, a durvábbja azonban ezután következett, amikor jött egy férfi, és elefánttal... Majd egy robot az egész családdal, egy férfi és egy nő százkét kiskutyával, két férfi és három nő egy hullával, a perverzió csúcsán pedig egy rajzolt nyúl, fűvel-fával.

Mit mondjak, pár nap leforgása alatt mindent láttam. Azaz mégsem, mert hiányoztak az olyan klasszikus felállások, amikor Tarzan Dzsénnel és Csitával, Vinetu és Olcsetrhend az apacs törzzsel, Matula bácsi pedig Tutajossal és Bütyökkel, a nádasban. A szilveszteri filmdömping felé araszolgatva, meggyötört szépérzékkel már csak azért fohászkodom, hogy ments meg, Uram, minket, Halivúd nyulaitól (és más szörnyetegeitől), és adj végre giccsmentes, szép esztendőt!