Egy fehér kutya nyomában

Az ember és a kutya közötti kapcsolattal az irodalom is szívesen foglalkozik, kiváltképpen az ifjúsági irodalom. Felmerül a kérdés, hogy Jack London és Fekete István után hogyan érdemes a téma után nyúlnia egy kortárs írónak. Mi újat lehet mondani a kutya és az ember kapcsolatáról? Petra Soukupová regénye egy vagány gazdi szemszögéből mesél a kutyatartás zűrös oldaláról, miközben azt is bizonyítja, hogy az ifjúsági irodalom terén is lehet izgalmas műfaji újításokat hozni.

A Hová tűnt Hópihe? főszereplője és elbeszélője a kis kamaszlány, Martina, aki bármit megtenne azért, hogy legyen saját kutyája – például még a karácsonyt is képes figyelmen kívül hagyni. Szülei azonban nem azok a típusok, akiket könnyű megpuhítani, ők úgy gondolják (abszolút helyesen), hogy a kutya nem ajándék. Martina tehát kénytelen várni.

Egyrészt arra, hogy egy kicsit nagyobb legyen, olyan korba érjen, amikor már felelősségteljesnek tekinthető az ember, és rábízható egy négylábúról való gondoskodás, másrészt pedig arra, hogy kimúljon a család koros házőrzője. Mikor elérkezik a kutyabeszerzés pillanata, Martina ünnepélyesen vág át az erdőn apjával, hogy az erdész farkaskutyájának kölykei közül válasszon egyet.

Az alomban egyetlen hófehér kölyök van, ő lesz Hópihe. A kölyök hamarosan megnő, nagy kutya lesz belőle, aki egy kissé szófogadatlan, és – ahogy az egy idő után kiderül, süket. Ezért kissé jobban hajlamos megmorogni azt, akitől nem tudja, hogy mit várjon, hiszen nem hallja az embereket, és nem tudja, kivel hányadán áll. Így hát meggyűlik vele a gazdája baja, pláne, hogy a családban van két baba is – egy lány ikerpár –, akiket az anyuka természetesen nagyon félt. Mikor Hópihe rászokik arra, hogy elszökjön otthonról, az apró zsákfalu lakói is panaszkodni kezdenek, Martina pedig arra eszmél, hogy már nemcsak a szülei, hanem a lakók kutyája iránti ellenszenvével is meg kell küzdenie. Aztán egy napon megtalálja Hópihe élettelen testét az út szélén feküdni.

A történet, melyet J. Hahn Zsuzsanna fordításában olvashatunk, egy krimivel keresztezett ifjúsági regény. A regény első fele nagyrészt a kutyus fékezhetetlenségét és annak következményeképp Martinával és barátaival történő kalandokat meséli el. A regény másik felében veszi kezdetét a nyomozás. Martina arra gyanakszik, hogy a kutyát valaki szándékosan tette el láb alól, és eltökéli, hogy megtalálja a tettest. Könnyíti a dolgát, hogy az apró cseh településen csupán néhány család él, így mindenkit górcső alá tud venni. A nyomozás során azonban nem várt dolgok merülnek fel, olyan titkokra is fény derül a felnőttek életéből, melyekre senki nem számított. Martina pedig eközben egy kicsit jobban megismeri önmagát.

Amellett, hogy dramaturgként és forgatókönyvíróként is ismert, Petra Soukupová az egyik legsikeresebb kortárs cseh szerző. Felnőtteknek és gyerekeknek is ír, köteteit számos nyelvre fordították le, neve a magyar olvasók számára a 2016-os Eltűnés című kötetnek köszönhetően is ismerős lehet.

A kötet főképp a gyerek-, illetve ifjúsági irodalomra szakosodó Csirimojó Kiadó gondozásában jelent meg, mely a magyarországi piacon pedig azzal vívott ki magának elismerést, hogy szlovák, cseh, lengyel (újabban pedig ukrán) szerzők műveit ismerteti meg a magyar olvasókkal.

Illetve azzal, hogy nem csupán a tartalomra koncentrál, hanem a minőségi könyvkészítésre is. Minden egyes kötetük vizuálisan igényes, a szemet gyönyörködtető, gondolkodásra ösztönző illusztrációk mellett a papírválasztásra is odafigyelnek. Ennél a kötetnél az eredeti illusztrációkat vették át, melyek Tereza Ščerbová munkái. Ščerbová mindössze két színt használt – többségében a kéket, helyenként sárgát –, képei azonban távol állnak az unalmastól. Az illusztrációk hol kiegészítő elemekként tűnnek fel a lap szélén, máshol váratlanul egy teljes oldalt is megtöltenek, sőt, van, ahol egy dupla oldalat is elfoglalnak. Hol kontúrokkal húzza meg az egyes figurákat, hol pedig festményszerűen tárulkozik elénk a kép. Illusztrációi finomak és kissé hűvösek, olykor karcosak – olyanok, mint maga a főszereplő és a gyakran hóval borított apró falu.

Mindamellett remek összhangban állnak az írói módszerekkel is. Minél többet forgatjuk a könyvet, az olvasónak egyre inkább az az érzése, hogy az író és az illusztrátor titka a karakter megalkotásának hogyanjában rejlik – mindkettejük számára elegendő csupán néhány tollvonás, hogy egy teljes értékű karaktert lássunk magunk előtt. Martina ismerősnek, mégis kissé távolinak hat. Talán mint egy kamaszlány, akinek önmagával is meg kell barátkoznia.

A Hová tűnt Hópihe? elnyerte idén a Hubby – Magyar Gyermekkönyv Fórum Év Gyerekkönyve díját. A Csirimojó gondozásában pedig rövidesen megjelenik a kötet párja, az Így lesz a legjobb mindenkinek című családregény, melyben egy kissé más szemszögből, többet is megtudhatunk a már ismert karakterekről és történeketről.