Mindenki jóllakott

Kezdődött az ügy a Sme terjedelmes cikkével, mellyel a lap – jogosan – csak nyerhetett. Az ügyet feltáró újságíró kollégák legújabb fogásukért talán még egy újságírói díjat is bezsebelnek jövő év elején. De ők legalább megdolgoztak érte. Nemúgy, mint az ellenzék, mely ismét eljátszhatta a felháborodott szerepét, minden rossznak elmondva a kormánykoalíciót. A nap végén pedig a betegágyból munkába kényszerülő kormányfő is kihasíthatta a maga szeletét a politikai dicsőség dobostortájából, amikor egy kézmozdulattal kisöpörte pozícióiból a lopáshoz készségesen asszisztáló földalapi illetékeseket. Jól járt természetesen a lukratív tátrai földekhez bagóért hozzájutó vállalat is, mely a földalapnál végrehajtott nagytakarítás ellenére is megtarthatja frissen szerzett vagyonát. Ez már előrevetíti, hogy van, aki ráfázott a történetre. Ez pedig az átlagpolgár – hiszen a lenyúlt földterület állami tulajdonban volt, melynek értéke a szakértők szerint több tízmillió eurót is kitesz. Az átlagpolgár viszont általában csak akkor szokott felszisszenni, ha a saját bugyellárisából rántanak ki pár eurót, a közös kassza sikkasztásait nem veszi annyira zokon – mintha az nem az ő pénze (is) lenne.

A földügyi história ezen felül ismét rámutatott arra, hogy nem véletlenül Robert Fico a legnépszerűbb hazai politikus, s nem véletlenül marad az ellenzéki pártok nagy része – hacsak nem az összes, mert ennek is nagy az esélye (s meg is érdemelné) – a választások utáni négy évben is ellenzékben. Fico politikai marketingszempontból – merthogy nála csak ez számít – remek érzékkel, „kellő időben” csapott oda, gyakorlatilag terepet sem hagyva politikai vetélytársainak. A kormányfő újfent bizonyíthatta szimpatizánsainak, ebben az államban ő az, aki a korrupció elleni keresztes hadakat vezeti, aki mindig akkor és ott terem, amikor és ahol szükség van rá. Aki nemcsak a száját járatja, hanem cselekszik is. Ezzel szemben az ellenzék – amely pár óráig még azt hitte, a médiának és egy csámcsogós témának hála újra meghúzhatja Fico frakkját – lógó orral távozhat a csatatérről. De ezért csak magára vethet: 2006-ig folytatott kormányzása alatt saját maga is tapasztalhatta, hogy a földalap a korrupció és panamázás melegágya, 2007-ben ezen egyszer már majdnem meg is bukott a jelenlegi kormánykoalíció, mégsem voltak képesek résen lenni s figyelni, mikor jön a következő „baki”. Pedig tavaly óta még emberei is vannak a földalapot felügyelő tanácsban. Érthetetlen, hogy az ellenzéki pártok nem képesek utánajárni a potenciálisan nagy horderejű politikai botránytémáknak – pedig elég pénzből gazdálkodnak, ráadásul minden egyes képviselőjüknek állami pénzből busásan fizetett asszisztense is van, akik nagy része szintén nem szakad bele a munkába.

A történet látszólag véget ért. Mindenki jóllakott, csak mi lettünk szegényebbek. Megoldások helyett pedig várhatóan megint csak sárdobálást kapunk, garantálva, hogy földkérdésben lesznek még gyanús ügyletek.