Minden jó, ha a vége jó

Hát, mi tagadás, ugyancsak eseménydús évet zárhatnak ma az oktatásügyben. Történt itt egy s más, kérem, az iskolapolgárok kaptak meleget, hideget egyaránt. Kezdjük mindjárt azzal, hogy akarták és lett magyar egyetemünk. És emlékezzenek csak az új típusú érettségi vizsgák bevezetésére, mely azon nyomban botrányba fulladt, hogy folytassuk a legvégén, emlékezzenek csak a bosszúból mackófelsőt öltött és strandpapucsba bújt maturandusokra; a tandíjtervezet már sokadik kudarcára, a hangosabbnál hangosabb diáktüntetésekre, és hogy ne legyünk túlságosan borúlátók, az évek óta hőn és mindhiába áhított pedagógusbér-emelés beígérésére. Mikor már az egész pedagógustársadalom csak legyintett rá, megkezdték végre a kedvező hitelek folyósítását. Üröm az örömben, hogy az elmúlt egy évben – írd és mondd! – hétezer pedagógus került az utcára, a pályán maradottak közül pedig többen a keresetkiegészítés reményében pluszmunkát vállalnak, és takarítóként, bolti eladóként, nagyvárosokban pedig akár villamosvezetőként próbálják megkeresni a virslire valót. Szintén elgondolkodtató, hogy szeptembertől az iskolahálózat racionalizációja következtében 207 oktatási intézmény szűnt meg. Az előző évhez képest tavaly hatezerrel kevesebb gyereket írattak be első osztályba. Az iskolák országszerte rogyadoznak, sok helyütt beázik az alma mater fedele, a diákok egy része télen fűtetlen tanteremben tanulja a szorzótáblát, az igazgatók asztalán magasra stószolódnak a befizetetlen közüzemi számlák, de végre sikerült valamennyi honi iskolát ellátni számítógéppel. A nebulók egy része – tisztelet a kivételnek – így legalább többé-kevésbé szabadon szörfölhet pornóoldalról pornóoldalra. Megtörtént az is, amire már annyian és annyit vártunk, az alsó tagozatos tanulók már kötelezően választhattak az etikai nevelés és a hittan között. Csak az a gond, hogy megfelelően képesített tanerő hiányában nincs, aki móresre taníthatná a gyerkőcöket. Közben derült ki az is, hogy a diákok egynegyede nem érti, amit olvas. Azért, azt mondom, mégse siránkozzunk, végül is minden tanévben van valami jó, ha más nem, hát az, hogy véget ér.