Milyen nap van ma?

Bandika, bár időnként kivégzett egy-egy olasz módrát, nem háborodott fel Ervin tettén, mert úgy volt vele, hogy aminek a kukába kell kerülnie, az a kukába kerül. Hanem a jeles nap mibenlétét neki sem sikerült előbányásznia emlékezetéből.

Április tizenegy, mit ünneplünk ilyenkor?

A szódavíz világnapját? Vagy a medvehagymáét? Vagy a szinglikét? Apropó, szinglik, szólt közbe Ervin, valahogy nem hallani az utóbbi időben a szinglikről. Elnémultak, mint a szibériai pizzafutár. Szerintem elmentek medvehagymázni, hagyta helyben a felvetést Bandika. Persze, aztán a pincértől megtudták, hogy a költészet napjára ébredtek ma, egyben József Attila születésnapjára. Kicsit mindketten megszeppentek, és elkezdtek József Attila-idézetekkel licitálni egymásra. Aki nem találja ki, melyik versből való, az fizeti a következő kört – tisztázták a játékszabályokat, majd szép lassan betöltötték a csapszék légkörét a dagadt ruhákról, az elúszó dinnyehéjról, tavi csókolásról, a libasültről, meg a háborúból visszamaradt húszfilléresről szóló passzusok. Végül Ervin veszített, egy kötelezőn csúszva el: „Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak.” Ezt nem tudta, az Ódát. Bánatában a napi sajtó után nyúlt, és elolvasta, ki mitől szomorú ma Magyarországon. Korda György nyilatkozott, az országot annyiszor kiszolgált táncdalénekes, aki köntörfalazás nélkül elismerte, hogy csődtömeg és pechsorozat lett a nemrég befejeződött floridai kirándulásuk párjával, Klárikával. Abban a reményben utaztak ugyanis az Egyesült Államok féregnyúlványára, hogy képen röhögik az elhúzódó, még márciusban is mardosó mínuszokkal manőverező kontinentális magyar telet, és kiáztatják körmeiket a langymeleg óceánban. A kellemes hetekről alkotott elképzeléseik szertefoszlottak. A sztárpárt betegség kerülgette, a barátságtalan időjárás miatt szinte ki sem tudtak mozdulni a szállodából, végül pedig, attól való félelmükben, hogy az USA-ban kell orvosi kezelést kérniük, idő előtt hazarepültek.

Bandika és Ervin együttéreztek a sorsüldözött táncdalénekesekkel, koccintottak gyorsan még egyet az egészségükre, majd egy kölcsönbicskával felvágták csuklóikon az ereket, Winnetou és Old Shatterhand módjára vérszerződést kötöttek, és megfogadták, hogy ha egy mód van rá, ők soha be nem teszik a lábukat Floridába.