Mikor elindul a vonat…

Az előző kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az említett társaságok ne kezdjenek masszív elbocsátásokba, ezért a Szlovák Vasutaknak136millió eurós állami támogatást és 70 millió eurós kölcsönt folyósított, miközben mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a kettő között szinte semmi különbség, mindkettőre keresztet vethetünk. A kormány eredeti feltételezései szerint a támogatásnak az idei évre is ki kellett volna tartania, a társaság azonban ezt már tavaly felélte, miközben még így is 90 millió eurós veszteséggel zárta az évet, és jelentős javulásra nem számíthatunk idén sem. Ki tehet mindezért? Az aktuális varázsszó a gazdasági válság, hiszen napjainkban szinte mindent ezzel magyaráznak. Aki azonban figyelemmel kísérte a vasutak gazdálkodását, az jól tudja, hogy a válság itt állandó jelenségnek számít, és nem a nyugati bankárok, hanem a társaság mindenkori vezetői okozták. „A Szlovák Vasutak visszafogja a befektetéseit, és folytatja a megszorító intézkedéseket, hogy megbirkózzon a pénzhiánnyal“ - állította még a múlt év végén Dana Hurtová, a társaság sajtóosztályának az igazgatóhelyettese. Hogy mindezt a társaság hogyan valósította meg,azt a közlekedési tárca új vezetése a napokban tette közzé. Eszerint a Szlovák Vasutak által kiírt pályázatok egy részét minden valószínűség szerint manipulálták, vagyis már előre biztos volt, hogy ki nyeri meg azokat, miközben a nyertes cégek egyes esetekben akár 600 százalékkal is drágábban nyújtották a szolgáltatásaikat az indokoltnál. Az említett munkálatokat ráadásul többnyire maga a cég is elvégezhette volna. Egy magáncégnekpéldául1,1 millió eurót fizettek azért, hogy a sínek mellett növő gyomot eltávolítsa, miközben a társaság ezt a saját munkásaival nem egész 200 ezerért is elvégezhette volna. Egymásiktársaság2,5millió euóért hegesztette össze a síneket, ami 900 ezerrel több, mint ha a Szlovák Vasutak egyedül végezte volna el ezt a munkát. És mindez persze csak a jéghegy csúcsa, így nem csoda, hogy Ján Figeľ közlekedési miniszter már a rendőrséghez fordult azügyben. A probléma csupán az, hogy az ilyen hírekre a többség már fel sem kapja a fejét. Szinte minden parlamenti választás után kiderül valamilyen visszaélés a vasúttársaságokkal kapcsolatban, és többnyire a cél is mindig ugyanaz: lejáratni a társaság előző vezetését és a korábbi kormányt, elhitetve az emberekkel, hogy ezután minden másképp lesz. Többnyire el is fogadnak néhány látszatintézkedést, de csak olyanokat, hogy azért a későbbiekben is ki lehessen elégíteni az aktuális kormánypártokhoz közel álló vállalkozók igényeit. A vasúttársaságokra nehezedő politikai nyomást és a milliós pénzszórást a részleges magánosítással lehetne enyhíteni, ami legalább részben ellenőrizhetőbbé tenné a társaságok gazdálkodását. Szlovákiában azonban erre még a legjobboldalibb kormányok sem szánják el magukat, nekünk adófizetőknek így valószínűleg továbbra sem marad más hátra, mint fizetni a milliós lenyúlásokat, eltűrni a katasztrofális szolgáltatásokat, és kínunkban egy másik„vasutas“ dalt dúdolgatni:„A vonat nem vár, elindult már, és a szerelemvonatból nincs kiszállás. Amerre jár, nagy zajt csinál. Ha néha csíp a füstje, ne sírjál…“