Mikloško átváltozásai

Majdem kiejtettem kezemből az újságot a megdöbbenéstől, amikor František Mikloško legújabb megnyilatkozását olvastam. A KDH egyik vezéralakja a Nyitrán tartott hétfői kampánygyűlésen kijelentette: „Koszovó példája igazolja – ahol most a nyugati seregek felügyelik a rendet –, hogy a kisebbségi kérdést sokkal jobban lehet konfrontálással megoldani, mint tárgyalások útján. Orbán Viktor szándéka nem a választási kampány egyik húzása, hanem olyan törekvés, amelynek célja új európai status quo kialakítása. Nem akarunk az MKP és a magyar parlament túszai lenni, ezért a szlovák törvényhozás legközelebbi ülésére benyújtjuk saját törvénytervezetünket. A tét Szlovákia függetlensége és a szlovákiai polgárok törvény előtti egyenlőségének visszaállítása.” A biztonság kedvéért felhívtam a Sme tudósítóját, aki megerősítette: minden szót hitelesen idézett. Elképedve meredtem a szövegre, miközben felvillant előttem a demokratának és bátornak hitt Mikloško, aki 1988-ban valóban az volt, hiszen a nevezetes gyertyás tüntetés egyik szervezőjeként szembeszállt a letűnt rendszerrel és pribékjeivel. Ezután a VPN egyik hangadójaként, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökeként idéztem magam elé, ahogy az FMK vezetőivel tárgyal, s ahogy aláírják a két rendszerváltó párt együttműködési nyilatkozatát, amely a szlovákiai demokraták közös céljait és értékrendjét rögzítette. Elismeréssel nyugtáztam, hogy a sok ordas támadás ellenére két éve talált magában kellő kurázsit és Budapesten mégis átvette az Esterházy-emlékérmet. Miként változhat meg ennyire egy politikus, még ha Szlovákiában él is? Kétféle választ marcangolok ki önmagamból: elképzelhető, hogy Mikloško csak látszatdemokrata volt, akiben – miként sok szlovák és nem kevés magyar emberben – ott munkálnak az előítéletek, a gyanakvások, amelyek a legváratlanabb pillanatokban törnek fel. Mit is mondott Bibó? Demokrata az, aki nem fél. Mikloško másfél évtizede még szembe mert nézni a verőlegényekkel. Ma viszont már a jelek szerint beleélte magát a honatyai szerepbe, s emiatt valósággal berezelt attól a tudattól, hogy ha nem sorakozik be a KDH héjái közé, esetleg nem választják újra képviselővé. S nyilván ezért is harsog olyan veszélyes nézeteket, amelyekre csak a szélsőséges szlovák és román nacionalisták vetemednek. Miközben megfeledkezik arról, hogy olyan posványba tévedt, ahonnan már tisztán sosem állhat meg előttünk. Miként a valóban független és valóban demokrata szlovák értelmiségiek maroknyi csoportja előtt sem.