Mikloš látható keze

Ivan Mikloš pénzügyminiszter ismét próbálgatja a költségvetésbol folyósított mezogazdasági támogatások lefaragását. Bevallása szerint nincs értelme annak, hogy Szlovákia olyan ágazatot támogasson, amely a legkisebb mértékben segíti az ország gazdasági növekedését. Magyarán: ha a világpiacon olcsóbban beszerezhetok az élelmiszerek, mint amennyiért idehaza megtermeljük, akkor inkább szerezzünk be külföldi árut. A pénzügyminiszter szerint a költségvetési bevételeket inkább a közmuvelodésre vagy az infrastruktúra fejlesztésére kellene fordítani. Bejelentése, miszerint az uniós támogatást jövore csak az európai átlag 40 százalékára egészítené ki az állam (az idén ez 52,5%), az ágazatban és a pártirodákban még bizonyára sok vitát vált ki. Mert nyilvánvaló, hogy az ágazat versenyképessége pénz híján aligha erosítheto.

Tény, hogy Szlovákia mezogazdasága – a többi csatlakozóéhoz hasonlóan – az uniós gazdáknál lényegesen kisebb hatékonysággal termel. A statisztika szerint míg az unióban egy gazda 54 fogyasztó élelmiszer-szükségletét termeli meg, addig térségünkben alig 13 fogyasztóét produkálja. De ez a tény önmagában még nem indokolhatja, hogy a pénzügyminiszter elsosorban ennek az ágazatnak a támogatásán próbálkozzék a takarékoskodással. Az ágazat hatékonyságát illetoen hasonló cipoben járó szomszédaink valószínuleg élnek a lehetoséggel, és jövore hazai forrásból az európai átlag 60 százalékára egészíthetik ki a mezogazdasági támogatásokat. Ha mi nem ezt tesszük, akkor már a térség országaihoz viszonyítva is lényegesen nagyobb hátránnyal indulunk a népes és eros mezonyben. Ilyen lépéssel nem csak azt érnénk el, hogy a mezogazdasági termelés hatékonysága a várt növekedés helyett tovább csökkenne. Pénz híján nem vásárolhatók meg azok az eszközök, amelyektol olcsóbbá, eredményesebbé válik a termelés. Még kevesebb lenne a mezogazdaságból élok száma.

Az így érintett térségekben – foleg az ország keleti részében – ugyanakkor korántsem szaporodnak olyan ütemben az új munkahelyek, hogy felszippantsák az ágazat leépülése miatt már régen utcára került munkásokat. Az eredményesebb vidékfejlesztés ugyan mérsékelhetné a feszültséget, de naponta tapasztaljuk, hogy az önkormányzatok többsége egyelore még azokkal a lehetoségekkel sem tud nagyon mit kezdeni, amelyek már most a rendelkezésére állnak.

A pénzügyminiszter a mezogazdaságot legszívesebben teljesen magára hagyná, és a piac láthatatlan kezére bízná. Állítja ugyan, a hazai támogatás esetleges csökkentése ellenére a közös uniós költségvetésbol származó nagyobb eszközforrásnak köszönhetoen abszolút összegben jövore több pénzt kapna a mezogazdaság, mint amennyit az idén kap. Szakemberek azonban úgy vélik, az uniós pénzcsomagban már benne van a vidékfejlesztésre szánt pénz is, tehát ha a hazai kiegészítést lefaragják, a mezogazdasági termelésre minden bizonnyal kevesebb jutna. A várható politikai és szakmai vitában remélhetoleg a józan paraszti ész kerekedik felül. Mezogazdaságunkat pillanatnyilag a piac láthatatlan keze helyett a pénzügyminiszter nagyon is látható keze fenyegeti.