Miért utasítottak vissza minket?

A komáromi választmány legutóbbi ülésén felvételünket kértük az MKP helyi szervezetébe. Azzal a szándékkal, hogy az igencsak fölfrissítésre és erősítésre szoruló szlovákiai magyar érdekképviseletet lehetőségeink szerint – legalább – helyi szinten erősítsük. Unokahúgom, férje, élettársam és jómagam: fiatal értelmiségiek és vállalkozók. Én tanár vagyok az egyik komáromi középiskolában. Azzal a naiv hittel jelentünk meg a gyűlésen, hogy a magyarság érdekében minden aktívan politizálni akaró értelmes polgárt szívesen látnak soraikban. Ám ekkor ért bennünket a meglepetés, mondhatni: hideg zuhany! Ekkor derült ki ugyanis, hogy e belépéshez nem elég a becsületes polgári életvitel és politikai akarat: a be-lépőket előbb, a régi kommunista rezsim módszereire emlékeztető „szavazati procedúrán” szűrik meg.

És ezen a szűrőn kis, négy tagból álló jelentkezőcsoportunk nem ment át...

Nem ment át, dacára annak, hogy:

1/ Nagyapánk a Magyar Nemzeti Párt megalapítója volt az I. világháború után.

2/ Családunk magyarságát, hitét és tisztességét mindig megtartotta.

3/ Családunk semmilyen önkényuralmi rendszernek nem hódolt be. Ezért aztán minden lehetséges „fehér és fekete” lapot-listát megkaptunk.

4/ Családunk egy részét – a fentebb vázolt dolgok következtében – kitelepítették, édesapáinkat az iskolákból kitiltották, annak elle-nére, hogy kitűnő tanulók voltak. Édesapámat három évig tartó munkaszolgálatra is elhurcolták...

5/ Unokahúgom férjének családja kirakatper áldozata lett 1952-ben. Az itt megadott időpontban kulákká minősítették őket, aminek következménye – mint sokak számára ma is köztudott – teljes vagyonelkobzás, valamint az egész család deportálása lett. Továbbá tízévi börtönbüntetés, amelyből öt esztendőt le is töltöttek...

6/ 1989-ben a rendszerváltás után szüleink elsőként kapcsolódtak be az új politikai életbe. A magyar egységet akkor is úgy próbálták, akarták megtartani, hogy unokahúgom édesapja az egykori FMK-szervezet, az én édesapám pedig az akkori Együttélés-csoport elnöke lett a szülőfalujában. ĺgy az említett pártok akkori – helyi szintű – egyesülése és működése konfliktusmentesen ment végbe.

Nem akarjuk szüleink érdemeit kisajátítani, csupán érzékeltetni akartuk családunk szellemiségét, amely szerint ma is élünk és neveljük gyermekeinket. Ezért csodálkoztunk, hogy az MKP helyi szervezetének részéről, véleményünk szerint, indokolatlan visszautasításban volt részünk...

Szabó Ildikó, Komárom