Miért nem enged(het) Moszkva

Az eseményeket és az azokat követő dilemmákat, találgatásokat mindenki ismeri, viszont érdemes megvizsgálni azt, miért is olyan fontos Oroszországnak Csecsenföld, illetve az egész észak-kaukázusi régió megtartása. Természetesen, mint az egész Észak-Kaukázus kérdése, ez is rendkívül bonyolult, és ezért nem lehet egy-egy problémára vagy tényezőre leszűkíteni. Vegyük tehát sorra az okokat, miért is visel el Moszkva inkább számtalan áldozatot, és miért öl bele óriási összegeket a terület megtartásába. Az első ok egyértelműen az, hogy Csecsenföld a nemzetközi jog szerint is Oroszország része. Az orosz lakosságnak már az is óriási sokk volt, hogy váratlanul szétesett a Szovjetunió – máig sem tudta feldolgozni ezt a társadalom. Ezért pszichológiai okokból gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy Oroszország önként lemondjon bármilyen területről, amely hozzá tartozik. Azonkívül, hogy ezt a lakosság aligha lenne hajlandó elfogadni, az orosz vezetők úgy ítélik meg, hogy ezzel csorba esne az ország nemzetközi tekintélyén is, és Oroszországot gyengének ítélnék. Márpedig a nemzetközi presztízs nagyon fontos az oroszok számára, különösen a már említett „szovjet” területek elvesztését követően (ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Oroszország mai határai gyakorlatilag a háromszáz évvel ezelőtti hódítási hullám előtti szintre húzódtak vissza).

A második ok, amelyet napjainkban nagyon sokan emlegetnek, az a biztonság; az észak-kaukázusi területek, sőt egész Oroszország biztonsága. Mint azt már sokan említették, az első csecsen háborút követően Moszkva gyakorlatilag megadta a függetlenséget Csecsenföldnek. Természetesen a nemzetközi jog alapján a terület továbbra is Oroszországhoz tartozott, belső ügyeiben szinte korlátlan önállóságot élvezett. Csakhogy a csecsen vezetők, elsősorban Maszhadov, nem voltak képesek ellenőrzésük alatt tartani az összes csecsen frakciót. Ennek következtében aztán Csecsenföld fokozatosan terrorista fészekké alakult, és az ottani állapotok nemcsak maga Csecsenföld biztonságát veszélyeztették, hanem egész Oroszországét. Szinte mindenki emlékszik például a csecsen fegyveresek Dagesztán területén végrehajtott támadásaira. Ezért az oroszok kénytelenek voltak ismét beavatkozni csecsen területeken – természetesen a hozzájuk közel álló módszerekkel, és egy kalap alá vettek minden csecsent. Tény, a jelenleg alkalmazott orosz módszer, hogy kétes lefolyású választásokon szinte „megválasztatják” saját jelöltjüket, aki majd mindenben Moszkva utasításait követve irányítja majd Csecsenföldet, nem a leghatékonyabb. Problémák lesznek ugyanis jelöltjük elfogadtatásával, de ez már egy másik történet.

Térjünk vissza annak okaihoz, miért is ragaszkodnak az oroszok Csecsenföldhöz. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Csecsenföld az észak-kaukázusi térség egyik központi területe. Ha az oroszok elveszítenék ellenőrzésüket a csecsen területek felett, igencsak megkérdőjeleződne befolyásuk az egész Kaukázusban, nem beszélve a Kaukázuson túli területekről. Ebben az esetben már az sem igazán segítene, hogy Örményország Moszkva szoros szövetségese a régióban, és hogy orosz katonák állomásoznak grúz területen. A következő probléma a precedens veszélye. Annak ellenére ugyanis, hogy a csecsen szeparatizmus a legkomolyabb, nem Csecsenföld Oroszország egyetlen olyan régiója, amely szeparatista tendenciákkal kapcsolható össze. Ebbe a kategóriába több-kevesebb általánosítással a legtöbb Oroszországhoz tartozó észak-kaukázusi terület belefér, csakúgy, mint például Tatárföld. Ezzel kapcsolatban nem szabad elfeledkeznünk a Kuril-szigetek iránt támasztott japán igényről sem... A következő, szintén sokszor előforduló érv a kőolaj és annak szállítási útvonalai. A szállítási útvonalak és a kőolajlelőhelyek ellenőrzésének fontosságáról már sok szó esett, hiszen az minden iparilag fejlett ország számára kulcsfontosságú – a kevésbé fejlett országok számára pedig azért fontos, mert szükség esetén zsarolhatják vele a nagyhatalmakat, persze, ha azok engedik. Márpedig ebből a szempontból az egész kaukázusi régió hihetetlenül érdekes, hiszen a szomszédos Kaszpi-tenger környékén hihetetlenül gazdag kőolajlelőhelyeket tártak fel, nem beszélve a közép-ázsiai mezőkről, és ráadásul ezek szállítási útvonalai nagyon sok esetben az általunk tárgyalt régiókon vezetnek keresztül. Éppen ezért ha Oroszország elveszítené Csecsenföldet, elveszítené egyúttal a nagyon komoly kőolajforrások ellenőrzésének lehetőségét is. Ezen a területen ráadásul a csecsen kérdés nélkül is komolyak Moszkva gondjai.

Röviden összefoglalva tehát a következők Oroszország csecsenföldi politikájának mozgatórugói, illetve maradásának legfontosabb okai: a további dezintegrációtól való félelem, az észak-kaukázusi térség és Oroszország biztonsága, a kőolajlelőhelyek és szállítási útvonalak ellenőrzése és a Kaukázus térsége feletti befolyás.

A szerző a védelmi tárca elemző osztályának vezetője