Miért csak ilyenkor?

Napjainkban mást sem hallani: a világ tele van önző, lelketlen, cinikus, csak saját hasznukat néző emberekkel. Meglehet. Mindenesetre sokunknak elég tapasztalata van arról, hogy úgy nagy általánosságban tényleg ilyenek vagyunk. Lelketlenek, önzőek, rohanunk a saját hasznunk után. Mert ilyen a világ. Ilyen? Azért amolyan is. Akadnak még olyanok, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy kiveszett a jóság az emberekből. Évezredek óta arra intenek a bölcsek, legyünk jók, segítsünk a rászorulóknak. Segítünk? Néha.

Itt a karácsony, s miként ilyentájt lenni szokott, a honi közszereplők jelentős része kórházakat, gyerekotthonokat, elesetteket keres fel, hogy ajándékot osztogasson árva, rákos, tolószékes vagy „csak” szegény gyerekeknek. ĺgy van ez rendjén. Adni jó, s pláne jó, ha azzal segítünk embertársainknak. És talán az is rendjén van, hogy ilyesfajta alkalmakkor megannyi megható újságcikk születik képillusztrációval, amikor az ismert személyiség ajándékot nyújt át. Ellenben halkan felteszünk egy kérdést: miért mindig karácsony előtt éreznek késztetést erre? Miért kötelező érvényű, hogy ebben az időszakban „kell” elmenni, ajándékot osztogatni, és életigazságokat nyilatkozni arról, mennyire szívünkön viseljük embertársaink sorsát? Az év háromszázhatvanöt napból áll. Tévésztárnak, színésznek, politikusnak, sportolónak és rászorulónak egyaránt.