Mezőgazdasági botránytermelők

Kezd már tele lenni a hócipőm a Simon-üggyel. Ebben az országban nem akad tévéadó és sajtótermék, amelynek napok óta ne az lenne a legégetőbb problémája, mikor mennyi támogatást kapott a miniszter cége, a pádári Agrotrade. Pontosabban az a mezőgazdasági terület, amely az övé volt. A hangsúly a területen van, hiszen az Európai Unió földalapú támogatást ad a gazdáknak, ezt egészíti ki a hazai költségvetés. Akik ezt a kampányt folytatják, vagy nem tudják, mit művelnek, halvány fogalmuk sincs a mezőgazdaságról, mint olyanról, vagy – akik mögöttük állnak – nagyon is tudják, és ezért akarják kilőni Simon Zsoltot hivatalából.

A szenzációhajhászás mellett három okot gyaníthatunk, mire jó ez a boszorkányüldözés. Az egyik, s talán legfontosabb, a botrány időzítésével függ össze. Közelednek a megyei választások, és a pártok pozícióharcában minden eszköz bevethető. Ami azonban igaz volt Pavol Rusko és Ľudovít Kaník esetében, nem állja meg a helyét Simon Zsoltnál. Mert míg Rusko saját cégeként kezelte a gazdasági minisztériumot, s ha a kormányfő vissza nem hívja, talán már a fél országot eladta volna, Kaník rokonsága pedig olyan közpénzhez jutott, amit miniszteri háttér nélkül nem biztos, hogy megkapott volna, Simon földjei olyan dotációt kaptak, amilyet az összes többi mezőgazdasági földterület szerte az országban. Az igazság bajnokai valószínűleg kívülről sem láttak a szocialista gazdálkodás évtizedeiből hátramaradt lerobbant gazdasági udvart, szétrohadt gépparkot, agyonműtrágyázott földet, amely feleakkora támogatással kénytelen talpon maradni és versenyezni nyugat-európai társaival. Ha még ettől a „féltámogatástól” is elesnének, az egész ország mezőgazdasága tönkremenne. A mezőgazdasági dotációnál – s erről a szlovák társadalom keveset tud – valóban létkérdésről van szó, tekintet nélkül arra, ki a tulajdonosa egy-egy gazdaságnak. A másik ok az lehet, hogy a szlovák társadalom egy része még mindig nem tud kiegyezni a demokrácia intézményével, hogy tudniillik egy-két magyar is lehet miniszter, és horribile dictu, jobb miniszter, mint mondjuk szlovák társai vagy elődei. Nem emlékszem, hogy Baco vagy Koncoš elvtársakra valaha is ilyen össztüzet zúdított volna a média, pedig az ő idejükben aztán valóban virágzott a klientelizmus. Erről a gazdák tudnának mesélni, ha valaki venné a fáradságot, és megkérdezné őket. Lehetséges, hogy egy-két akkori „havernak” van a bögyében a mai támogatási rendszer, amelynél nem lehet a zavarosban halászni.

A harmadik ok sem elhanyagolható: mégiscsak tűrhetetlen, hogy ebben az alkotmány által is deklarált nemzetállamban éppen a nem szlovák párt legyen a „legtisztább”, botrányoktól leginkább mentes. Amely ellen olyan testvériesen össze tudnak fogni liberálisok, keresztények, posztkommunisták és nemzetiek, például Nyitra megyében.