Megyék: miért fontos a választás?

Az egyébként viszonylag kis figyelemben részesülő megyék, amelyek ha egyáltalán bekerülnek a sajtóba, akkor botrányok kapcsán, most hirtelen fontos és pozitív tényezőként jelennek meg a politikai kommunikációban. Ami egyébként nem is baj, mert a közigazgatás regionális szintje tényleg fontos, viszont a köz informáltsága róla alacsony. A következő hónapokban a választásokra készülő pártoktól nagyon sokat fogunk hallani arról, hogy miért fontosak a megyék, és hogy miért kellene elmenni szavazni. Én most egy más kérdéssel szeretnék foglalkozni: hogy van-e értelme közvetlenül választani a megyei elöljárókat. A közvetlenül választott megyei közgyűlés és megyei vezető legnagyobb előnye az elszámoltathatóság. Csak egy közvetlenül választott vezető tart attól, hogy a szavazók a későbbiekben megvonhatják tőle a bizalmat. Az ár ezért a hatékonyságban fizetődik meg: egy a kormány által kinevezett regionális vezetés sokkal szívesebben kapcsolódik rá a kormányzati intézkedésekre, sokkal kisebb a tér a politikai harcokra, és nagyobb a tér a hatékony, fennakadások nélküli működésre. A közvetlenül kinevezett regionális vezetők fő hibája az elszámoltathatatlanság, amely a korrupció melegágya. Még a szavazók dühétől tartó regionális struktúrákban is van korrupció, ott, ahol a közvetlen elszámoltatás fel sem merül, ennél még sokkal nagyobb annak kiterjedtsége. Éppen ezért egy ideális világban, ahol mindenki a közérdekért dolgozik, valószínűleg a hatékonysági szempont miatt a központi kormányzattal együttműködő megyei vezetések jelentenék a legjobb utat. A posztszocialista valóságban azonban a választók általi kontroll előnyei sokkal hangsúlyosabbak. A megyék működéséről való informáltság éppen ezért lenne nagyon fontos: csak egy informált közeg tudja igazán hatékonyan betölteni az ellenőrzés funkcióját. Ez egyben támpontokat ad ahhoz is, hogy magyar szempontból mely megoldás lenne a leginkább kívánatos a közigazgatási reform esetén. Olyan régiókra lenne szükség, amelyeket lakosságuk ismer, el tud fogadni, magáénak érez, éppen ezért informált róluk és jó döntéseket tud hozni velük kapcsolatban. A mai VÚC-k, már a nevükben is mesterségességet sugallva, nem ilyenek. A Fico-kormány másik két javaslatának is megvannak az előnyei, de jelentős hátrányokkal. A 3+1 modellben a nagyobb megyékben a jelenlegi beosztás által szétválasztott természetes régiók újra egyesülnének, azonban a másik oldalon a magyarság ismét kisebbségben maradna, sőt számaránya tovább csökkenne ezeken az egységeken belül. A modell nem venné figyelembe a természetes régiókat sem. A megyék teljes eltörlését megcélzó javaslat révén megszűnne a régiók közvetlen ellenőrzése, a hatalom a járások kormány által közvetlenül kinevezett elöljáróinak (és azáltal a kormány) kezébe kerülne. A magyarlakta járások részleges cselekvési autonómiája előnyös lenne, az ár azonban nagy: a választói kontroll hiánya, (ezáltal) növekvő korrupció, és a hivatalnokoknak való kiszolgáltatottság. Pont ezért, ennek elkerülésére fontos a megyei választás, ami lehet hogy nyűg, de még mindig jobb, mint ha a kormány és kinevezettjei kénye-kedvére van bízva a közigazgatás.