Megint a szegények szívják meg

Ha vetünk egy pillantást az átoltottság szerinti térképre, akkor nagyon gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az ország legszegényebb járásaiban – a többi között Közép-Szlovákia déli, magyarlakta járásaiban a legalacsonyabb az érdeklődés a koronavírus elleni védőoltások iránt. Mivel a jövőben a Covid-automata az átoltottságot is figyelembe fogja venni, így ezek a szegényebb régiók az újabb hullámok során feltehetően szigorúbb lezárásokat fognak elszenvedni. Így az itteni kevés megmaradt vállalkozás még jobban fog szenvedni, az emberek megint munka nélkül maradnak, a szegények még szegényebbek lesznek.

A diákok sem ússzák meg: bár az oktatási miniszter azt ígérte, hogy nem lesznek iskolabezárások, de mindannyian tudjuk, mennyit érnek ezek az ígéretek. Ha egy húszfős osztályból 15 diák otthon lesz karanténban, akkor hiába marad nyitva az iskola, a kisebbségnek kell alkalmazkodni a többséghez – és jön a távoktatás. Ez sehol nem ideális, de különösen problémás azokban a régiókban, ahol a legtöbb szociálisan hátrányos helyzetű család él, ahol a legrosszabbak az anyagi körülmények, ahol az oktatásban való részvétellel még akkor is problémák vannak, ha minden feltétel optimális.

Nagyrőcei, Rimaszombati, Losonci, Poltári – ezek a járások mintha egyszerűen nem léteznének a mindenkori kormányok szemében. Persze, néha felbukkan itt egy-egy vezető politikus – nemrég Čaputová államfő és Heger miniszterelnök is csapott egy haknit a környéken –, de a szép szavakon kívül mást nem igazán hagynak maguk után. A régió prédául maradt a szegénységnek, a kilátástalanságnak és a végtelen kétségbeesésnek. Mikor aztán az emberek a szélsőséges politikusok felé fordultak, akkor talán még néhányan fel is sóhajtottak Pozsonyban: jaj de jó, ezekkel sem nekünk kell foglalkoznunk.

Ha olyan őszünk és telünk lesz, mint 2020-ban, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek ezen a környéken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne vegyék figyelembe a Covid-automatánál az átoltottság mértékét, de ez a rendszer gyakorlatilag mintha arra lett volna tervezve, hogy megadja a kegyelemdöfést egy amúgy is döglődő régiónak. Mindenki megérti, hogy a rendelkezések összeállítása nagyon bonyolult folyamat, de a kormánynak gondolnia kell a hosszú távú következményekre. Zéró oltási kampány, minimális kompenzációk a bezárt vállalkozásoknak – ennyi erővel akár selyemzsinórt is küldhetnének nekünk.

Persze könnyű elütni az egészet azzal, hogy ha az itt élő emberek nem oltatták be magukat, akkor megérdemlik a szigorúbb korlátozásokat: maguknak csinálták a bajt. Csakhogy ez a probléma leegyszerűsítése: itt is vannak meggyőződéses vakcinaellenesek, de a többség egyszerűen kivár és a túlélésre játszik – hosszú évek kilátástalansága, csalódások sorozata, az állandó bizonytalanság vezetett ehhez a magatartáshoz. A vakcina elleni ódzkodás csak egy tünet. Persze, önsorsrontó tünet, de kezd unalmas lenni, hogy az ország vezetése folyamatosan az egyszerű emberekre hárítja a felelősséget ahelyett, hogy komplex megoldásokat keresne. A baj nagy, a segítségre pedig szükség lenne, mert ha valaki elég mélyre kerül ebben az örvényben, már nem is látja a kiutat az ördögi körből.